– ami nyilván nem azt jelenti, hogy a woke-narratíva, amelyet Magyarországon a hatalom a nemváltó óvodások abszurditására butított le, ne hordozna tényleges veszélyeket. A kisgyerekek érzékenyítése az Egyesült Államokban messze nemcsak Donald Trump híveiben, de a vele szemben állókban is intenzív gyanakvást ébreszt. A tudományos bizonytalanságokon túlmenően joggal feltételezik, hogy a szegények képviseletét felmondó demokrata kurzus a szolidaritás nevében a progresszió által újradefiniált elnyomó-elnyomott viszony közéleti fogalmait hurcolja be az óvodákba meg az iskolákba.
Ennek során pedig az áldozati csoportok vélt és valós sérelmeit, az azokra diktált politikai reakciókat és a kisebbségi jogokat veszélyeztető republikánusok ellenségképét ülteti el idejekorán a kiskorúak fejében – egyszerűbben fogalmazva a toleranciára hivatkozva gyerekek körében folytat rejtett politikai propagandát. Hadd ne kelljen már trumpistának, putyinistának vagy orbánistának lenni annak megállapításához, hogy az ideológiai agitáció se az óvodákba, se az iskolákba nem való. Ahogy a Bibliaövezet republikánusai által szorgalmazott, homoszexualitást bűnnek bélyegző vallásosság fundamentalizmusa meg a kreacionista világmagyarázatra való ránevelés gyakorlata sem – vágják rá a progresszívek, és ez ügyben meg velük nehéz vitatkozni.
A posztmodern arculattervezés és reklámtevékenység mind a piaci, mind a politikai értékesítés során úgy zajlik, hogy a kampánykreatív egy valóságmagra építi fel a megrendelő érdekét szolgáló marketinghazugságot. Így volt ez a migrációs krízis idején is: akkor a ténylegesen zajló bevándorlás olvadt realitásmagva valóságtagadás képében égett rá a marketinghazugságot leleplezni igyekvő ellenzéki politikusokra, aminek a legemlékezetesebb aktusát Kunhalmi Ágnes szolgáltatta azzal a kijelentésével, mely szerint »a bevándorlás a Fidesz által generált hiszti és műbalhé«.
Amikor LMBT-aktivisták óvodákban és általános iskolák alsó tagozataiban érzékenyítenek kiskorúakat a szexuális másság iránt, egy olyan korosztályt vonnak be a nemiséget illető diskurzusba, amely még preszexuális életszakaszban jár, és legkevésbé sem szorul arra, hogy a nemiségbe beavassák. Ha egy kisgyerek fordul ezt a tárgyat firtató kérdéssel egy óvónőhöz vagy egy tanítónőhöz, nyilván jó, ha az felkészülten válaszol, de
felnőtt ne kezdeményezzen ilyen beszélgetést egy kiskorúval, akinek az identitásszövete még lágy és képlékeny.