Hát azt se gondoltam soha, hogy egyszer egy püspökkel veszek részt meglepetésbulin

„Hát azt se gondoltam soha, hogy egyszer egy püspökkel veszek részt meglepetésbulin. És kedden ez történt. Beer Miklós 80. születésnapját ünnepeltük Kocsis András kiadóvezető szervezésében, aki püspök urat azzal szédítette: csak egy kiállításmegnyitóra hívja. Képek is voltak azért, hiszen Kocsis András fest is: meglepetés-ajándéka Beer Miklós portréja volt.

A másik meglepetést mi képeztük, a tiszteletére egybegyűlt közönség, különböző világnézetek, felekezetek hívei, vallásosok és vallástalanok, úgy negyven-ötvenen. Az egyik sarokban Kuncze Gábor és Lengyel László Heisler Andrással, a MAZSIHISZ most leköszönt elnökével beszélget, (Kuncze persze engem, az örök elkésőt froclizza: hogy-hogy most ideértem? Így számítson az ember a koalíciós partnere jóindulatára.) Hátul Csepeli Györgyöt látom Kökény Mihályék mellett. Pápai Gábor karikaturistával a diáktüntetésről váltunk szót, de a Népszavától ott van Czene Gábor is. A kanapén Szúnyogh Szabolcs és Kardos Péter Iványi Gábor mellett üldögél. Oda telepszem, titkon kibújok a magassarkúból, közben beesik az ajtón Váradi Juli is a Klubrádióból. Egész gyülekezet, ha nem is egyházi értelemben.

Megérkezik a kellően meglepett ünnepelt. Gerendás Péter megénekeltet minket: egy kis happy birthday, ezúttal profi vezénylettel. Aztán három különböző egyház – egyik sem a sajátja – képviselői köszöntik. Igazi ökumené. Heisler tréfálkozik: mondja, egy időben csak abban volt biztos, hogy ők ketten Beer Miklóssal – a zsidó és a katolikus – szeretik Ferenc pápát, a többi magyar vezetőre nem lehetett letenni a nagyesküt.

Iványi elmondja: Beer Miklós volt az, aki a magyar katolikus egyházból kiállt a menekültekkel való emberséges bánásmódért, de mellé állt Iványiék politikai vegzatúrának kitett Testvérközösségének is, adakozásra szólított fel érdekükben. Az evangélikus Donáth veszi át a szót. A zsoltárok nyelvén beszél mai bajainkról, az »emberek szőlőjéről«, amelyet róka dúl, a babiloni fogság idején is megőrzendő reményről.

Jön a pezsgő és (az ünnepelt kedvéért cukormentes) torta. Közben eszembe jut József Attila. Ő Freudról írta. »Légy, mint a Nyolcvan Éves...« Légy. Légy olyan, aki mások ellenében is komolyan veszi, és teszi, amiben hisz. Jó helyen vagyunk itt. Ki ebben hisz, ki másban, de összetartozunk.”