„Hát azt se gondoltam soha, hogy egyszer egy püspökkel veszek részt meglepetésbulin. És kedden ez történt. Beer Miklós 80. születésnapját ünnepeltük Kocsis András kiadóvezető szervezésében, aki püspök urat azzal szédítette: csak egy kiállításmegnyitóra hívja. Képek is voltak azért, hiszen Kocsis András fest is: meglepetés-ajándéka Beer Miklós portréja volt.
A másik meglepetést mi képeztük, a tiszteletére egybegyűlt közönség, különböző világnézetek, felekezetek hívei, vallásosok és vallástalanok, úgy negyven-ötvenen. Az egyik sarokban Kuncze Gábor és Lengyel László Heisler Andrással, a MAZSIHISZ most leköszönt elnökével beszélget, (Kuncze persze engem, az örök elkésőt froclizza: hogy-hogy most ideértem? Így számítson az ember a koalíciós partnere jóindulatára.) Hátul Csepeli Györgyöt látom Kökény Mihályék mellett. Pápai Gábor karikaturistával a diáktüntetésről váltunk szót, de a Népszavától ott van Czene Gábor is. A kanapén Szúnyogh Szabolcs és Kardos Péter Iványi Gábor mellett üldögél. Oda telepszem, titkon kibújok a magassarkúból, közben beesik az ajtón Váradi Juli is a Klubrádióból. Egész gyülekezet, ha nem is egyházi értelemben.
Megérkezik a kellően meglepett ünnepelt. Gerendás Péter megénekeltet minket: egy kis happy birthday, ezúttal profi vezénylettel. Aztán három különböző egyház – egyik sem a sajátja – képviselői köszöntik. Igazi ökumené. Heisler tréfálkozik: mondja, egy időben csak abban volt biztos, hogy ők ketten Beer Miklóssal – a zsidó és a katolikus – szeretik Ferenc pápát, a többi magyar vezetőre nem lehetett letenni a nagyesküt.
Iványi elmondja: Beer Miklós volt az, aki a magyar katolikus egyházból kiállt a menekültekkel való emberséges bánásmódért, de mellé állt Iványiék politikai vegzatúrának kitett Testvérközösségének is, adakozásra szólított fel érdekükben. Az evangélikus Donáth veszi át a szót. A zsoltárok nyelvén beszél mai bajainkról, az »emberek szőlőjéről«, amelyet róka dúl, a babiloni fogság idején is megőrzendő reményről.
Jön a pezsgő és (az ünnepelt kedvéért cukormentes) torta. Közben eszembe jut József Attila. Ő Freudról írta. »Légy, mint a Nyolcvan Éves...« Légy. Légy olyan, aki mások ellenében is komolyan veszi, és teszi, amiben hisz. Jó helyen vagyunk itt. Ki ebben hisz, ki másban, de összetartozunk.”