EU-elnökségi vita: újabb kettős mérce Brüsszelben

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Nemcsak a magyar sajtóban, hanem Európa-szerte nagy visszhangot váltott ki az Európai Parlament nemrég kiszivárgott állásfoglalása, miszerint egy ötpárti határozat formájában, a magyarországi jogállamiság helyzetére való tekintettel hivatalosan is megkérdőjelezik Magyarország hitelességét, illetve kompetenciáját az unió Tanácsának soros elnöki tisztsége betöltése kapcsán. A részletek szerint emiatt az Európai Parlament – amely ebben a kérdésben egyébként nem rendelkezik jogkörrel – arra kérte fel a Tanácsot, hogy ezt az aggályt mihamarabb orvosolja, különben kénytelenek lesznek a brüsszeli bürokraták sajátos megoldást találni az általuk felvetett dilemmára.

Mint ismert, a Tanács soros elnökségét a tagállamok egy 2030-ig előre meghatározott sorrendben látják el, a félévre szóló elnöki periódusokat minden év júniusában és decemberében az Európai Tanács rendes ülései zárják le. A kialakított rotációs rend alapján

Az évtizedes múltú soros elnökség rendszerében precedens nélkülinek számító, s kifejezetten egyetlen tagállamot megcélzó nyomásgyakorlás kapcsán számos, Magyarországgal kritikus és egyben a nemzetközi baloldallal rokonszenvező politikai elemző, illetve kommentátor is megnyilvánult. Az EP állásfoglalását méltató szakvéleményekből szinte egytől-egyig kiderül, a potenciális magyar elnökség körüli hitelességi kérdés széles körben való felvetése nem egy kifejezetten Magyarországgal kapcsolatos kezdeményezés, hanem egy pusztán olyan természetű felülvizsgálati eljárás, amely adott esetben bármely más, a Tanács soros elnökét delegáló országgal kapcsolatban is felmerülhetne.

Hogy e nyakatekert brüsszeli érvelés azonban mennyire távol áll a valóságtól, illetve milyen mértékben meríti ki a politikai értelemben vett kettős mérce klasszikus fogalmát, azt nemcsak számos múltbeli, hanem egyes jövőbeni, soros elnököt delegáló országoknak a különböző jogállamisággal, közbiztonsággal, valamint korrupciós botrányokkal kapcsolatos ügyeik hűen érzékeltetik,

Idézzük csak fel, miután idén januárban a konzervatívnak számító Ulf Kristersson kormányfő vezette Svédország vette át hat hónap erejéig a Tanács elnökségét, az európai baloldal részéről valóban elhangzottak kritikák a soros elnök politikai filozófiája és látásmódja kapcsán, de természetesen a nemrég a magyar kormány irányában megfogalmazott európai parlamenti állásfoglaláshoz hasonló kezdeményezésnek még csak a hírét sem hallhattuk. Pedig az európai fősodor vélekedésével ellentétben Svédországban nagyon komoly közbiztonsági, illetve ezzel összefüggésben jogállami aggályok is felmerülnek – mindez elsősorban a tömeges migrációval áll kapcsolatban.

A statisztikák szerint Európa-szerte Svédországban a legmagasabb a lőfegyveres halálesetek aránya: egymillió svéd lakosra négy olyan haláleset jut, amelyet lőfegyver okozott, ráadásul a halálesettel végződő fegyveres konfliktusok elkövetőinek 85 százaléka migrációs hátterű. A probléma súlyosságát érzékelteti, hogy a svéd rendőrség statisztikái szerint a jelenség generációkon átívelő: a több mint nyolcezer becsült és a hatóságok által nyomon követett szervezett bűnözői hátterű személyek 15 százaléka még csak el sem érte a felnőttkort. Nem véletlen, hogy már a kifejezetten bevándorláspárti politikai körökben is szállóigévé vált a korábbi, szociáldemokrata miniszterelnök, Magdalena Andersson ezzel kapcsolatos gondolata is, miszerint „Svédországban túl messzire ment a szegregáció […] ugyanabban az országban élünk, de teljesen eltérő valóságokban.”

Ám a megdöbbentő svéd közbiztonsági állapotoknál talán egy még égetőbb alkalmassági és hitelességi kérdést feszegethetett a Tanács soros elnöki tisztségét 2022 második félévében betöltő Csehország átfogó korrupciós botránya. A híradások szerint a vesztegetési ügylet akkorára duzzadt, hogy annak következtében nemcsak a cseh oktatásügyi miniszternek kellett lemondania, hanem egy rendőrségi razzia során őrizetbe vettek tizenhárom olyan politikust és vállalkozót is, akik az egyik cseh kormánypárthoz és a prágai fővárosi önkormányzathoz is kötődtek. Mondani sem kell, a botrány egész Európát bejárta, Petr Fiala kormányát pedig a lehető legrosszabbkor érintette, hiszen több újság olyan, az üggyel kapcsolatos nyomozati anyagokból kiollózott mondatokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint a résztvevők arról beszélgettek: „ne aggódj, ha Prágába megyünk, lophatunk.”

Valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva azonban a Magyarországgal oly gyakran foglalkozó Európai Parlament jelentéstevői ebben az esetben sem érezték szükségét annak, hogy felvessék a cseh elnökség hitelességét firtató kérdéseiket, csakúgy, mint az azt megelőző, 2022 januárjától teljesítő, s szintén jogállamisági aggodalmakat felszínre hozó francia elnökség kapcsán.

Ha visszaemlékezünk, miután Jean Castex francia kormányfő átvette a Tanács soros elnökségét, addigra az Emmanuel Macron államfő fémjelezte Franciaországban már egyszer a gyakorlat tárgyát képezte a francia alkotmány vitatott, 49,3-as cikkelye. Ez alapján a parlament által is elfogadottnak tekintendő egy elnök által támogatott tervezet abban az esetben, ha a miniszterek többsége hozzájárul a szavazás megkerüléséhez, és az azt követően indított bizalmatlansági indítvány 24 órán belül nem mozdítja el a kormányt. Még a sok francia választópolgár szerint is kifejezetten a demokrácia megcsúfolásával és a jogállamiság sárba tiprásával egyenértékű politikai húzás ellenére, a Castex vezette soros elnökség egyetlen kritikus szót sem kapott Brüsszeltől. Sőt, Macron ebbéli húzása oly mértékű politikai sikert aratott a francia establishmenten belül, hogy a 2022-es elnökválasztási győzelmét követően még 11 (!) alkalommal vetette be

De ha magunk mögött hagyjuk a múlt eseményeit, s előre tekintve számításba vesszük a svéd elnökséget idén júliusban váltó Spanyolország helyzetét, akkor az előbbi példákhoz kísértetiesen hasonlító mintázat rajzolódik ki. Ugyanis a Pedro Sánchez vezette spanyol kormány kapcsán már nem először vetődik fel, hogy súlyos jogállamisági mulasztások mennek végbe, amelyek gyakran vesztegetési botrányokkal is összekapcsolhatók. Mint az Győri Enikő európai parlamenti képviselő spanyol jogállamisággal kapcsolatos felszólalásából kiderül, „több szocialista képviselő korrupciós botránya volt szükséges ahhoz, hogy itt is megvitathassuk mindazt, ami Spanyolországban történik. A Sánchez-kormány alkotmányellenes és szélsőbaloldali pártokkal kötött megállapodásnak köszönhetően működik. Programjuk pedig a jogállamiság és a szabadságjogok felszámolásából, a magánéletbe való beavatkozásból és a spanyolok mindennapi biztonságának veszélyeztetéséből áll.” Érdemes megjegyezni, a kormánypárti EP-képviselő szavainak hitelességét még a spanyol sajtó is alátámasztotta, amikor külön figyelmet szentelt a képviselőasszony felszólalásának megemlítésére, s a téma napirenden tartására.

Az imént tárgyalt példák alapján, mindenféle elfogultság nélkül is könnyedén belátható, hogy az Európai Parlament napokban kiszivárgott, kifejezetten Magyarországot megcélzó állásfoglalása mindenféle szakmaiságot, következetességet, illetve kiegyensúlyozottságot nélkülöz, ennél fogva pedig kimeríti a brüsszeli kettős mérce alapjaiként szolgáló valamennyi ismérvet. A kérdés csupán az, a jövőre esedékes és egyben sorsdöntőnek ígérkező európai parlamenti választásokon az európai választópolgárok mindezt vajon látják-e, érzékelik-e majd, s ha igen, voksukkal hozzá tudnak-e járulni az átfogó változáshoz?

Nyitókép: Mandiner archív