ahol fogadja egy ázsiai (szerintem maláj) származású CIA főnök a követségen. A tótumfaktum (valami attasé), aki ugyancsak afroamerikai és ugyancsak intelligens, ám nem csak intelligens, de kifejezetten jóvágású. Na és ki a helyi partnere a nagykövet asszonynak? Természetesen az angol külügyminiszter, akit mit ád isten, megint csak egy afroamerikai színész játszik (sármos, legalább olyan jól áll rajta az öltöny, mint a nagykövet asszony balfasz férjén).
Havasné már az első résznél kiszúrta, hogy valami alakul a nagykövet asszony meg a külügyminiszter között, de aztán ha az asszonyra rájön a hoppáré, azért mégis csak a balfasz férjem-uramhoz bújik. Az azért már nekem tűnt föl, hogy a nagykövet asszony hiába főnöke a férjének, azért az ágyban mégiscsak ő van alul. Ami a Havasné által kilátásba helyezett flörtöt illetti, kis enyelgésen meg matatáson kívül nem történik semmi, mert a kurva oroszok nem csak Ukrajnával háborúznak, de nagyon úgy tűnik, hogy közük van egy brit repülőgéphordozó elleni merénylethez is. Ami figyelemre méltó, hogy a sok intelligens afroamerikai meg ázsiai mellett, egy öreg amerikai meg egy középkorú brit, fehér férfi játssza az infantilis, hatalommániás elnököt, illetve miniszterelnököt. Ezért mertem
Havasnénak mondani, hogy már csak pár zsidó hiányzott ebből a filmből.
Na most, ha valaki ezek után azt gondolja, hogy én antiszemita vagyok, az kurvára téved, mert nekem igenis vannak zsidó barátaim! (Tényleg szerettem szegény Albert Györgyit, de egyszer nagyon összevesztem vele, amikor Bernsteint „Börnsztinnek” nevezete. Mondtam neki, hogy ,,Györgyi, az isten áldjon meg, ez a zseniális karmester ugyanolyan német zsidó, mint a zseniális külügyminiszter, a Kissinger. Györgyike bólintott, hogy »Igazad van, Henrik.«)
Aki pedig felizgatta magát az előző pár soron, igyon egy pohár vizet! (Szerintem nem nagy dolog, hogy Bayer katolizált, elvártam volna, hogy betérjen és körülmetéltesse magát. Ez egy »vörös farok« volt a végén, csillapítandó a zsidózás miatti nyugtalanságot.)