Megbukott a fekete Kleopátra

„Ittak már Bud Light »sört«? Nem? Az olyan, mintha a mosogatógépben véletlenül bent felejtett teászacskót áztatnák újra az augusztusban a kocsi csomagtartójában erjesztett Traubisodában. De mivel az amerikaiaknak senki nem szólt, hogy ihatatlan, fogyasztották évekig, mintha az életükről lenne szó. A legnépszerűbb amerikai »sör« volt, amíg az ezt forgalmazó cég hipszter marketingfőnökének, Alissa Heinerscheidnek az a kitűnő ötlete nem támadt, hogy a magát sörnek tettető italt egy magát nőnek tettető fickóval reklámozzák.

Mínusz hatmilliárd dolláros részvényzuhanással és 17 százalékos eladáscsökkenéssel később csendben jegelték a transzlázban szenvedő marketinges zsenit. Meggyőződésem szerint Heinerscheid még mindig nem érti, hogy a sörivó szegmens ­miért nem ünnepli a sörösdobozon ábrázolt tupírozott hajú ötperces TikTok-­influenszercsodát. Ki tudja, talán azóta már egy mezőgazdasági cégnél tervezi a szivárványszínű traktorok népszerűsítését a texasi takarmánytermelők soraiban.

Persze nem ez volt az első olyan eset az utóbbi időben, amikor a fogyasztók orkán erősségű sóhajjal kísérve elutasították a már csapból is folyó úgynevezett woke ­ideológiát. Nézzük csak a Netflix előfizetős internetes filmszolgálat legújabb, szórakoztató történelmi drámának álcázott átnevelő maszlagát, az új Kleopátra-filmet. A történelmi tényeket mint nemkívánatos zavaró tényezőt félretolva Kleopátrát egy fekete bőrű színésznő játssza. Az ilyesmire mondják az angolok: ez sérti az ember intelligenciáját. Kleopátra apja a görög–macedón XII. Ptolemaiosz volt, édesanyja pedig Trifanea Kleopátra, ami úgyszintén viszonylag ritka név volt az ókori fekete lakosság soraiban. De ha már a híres brit ­007-es ügynököt is alakíthatja fekete nő, akkor Kleopátrával ezt miért ne lehetne megtenni, nemde? Még szerencse, hogy ez csak egy irányban működik. Azt várhatják, hogy egy új Nelson Mandela-drámában a főhőst majd egy kínai vagy egy eszkimó színész játssza.”

Nyitókép: Képernyőfotó