„A nagykövetség konferenciája nem közelítette, hanem távolította a feleket. Csak arra volt jó, hogy kiderüljön, semmi értelme egymással tárgyalni, a felettes én kegyét kell csak keresni, akkor jutunk közelebb a magunk igazságához. Pressman gesztusa, amikor leteremtette a magyar felet, hogy az nem viselkedik helyesen, az elvárható módon, üzenet volt. Az ukránoknak azt üzente, hogy jó nyomon járnak, a magyaroknak meg azt, hogy panaszkodhatnak bármilyen igazságtalanságra, lehetnek a kéréseik/követeléseik bármennyire is jogosak, a morál nem helyettesíti a geopolitikai érdeket. Akkor sem, ha mostanában a pőre geopolitikai és gazdasági érdekeket sokan szégyenlősen átfestik morál-rózsaszínűre.
Az ukránok kapcsoltak, megérezték a korszellemet, most Magua szerepét játsszák nagy átéléssel. Zelenszkij nem véletlenül mond olyanokat a torokhangon előadott, késő esti televíziós szónoklatai során, hogy »ha Szürke Haj (Putyin) meghal, Magua (Zelenszkij) megeszi a szívét, de még mielőtt meghal, Magua (Zelenszkij) elvágja gyerekei (Prigozsin, Kadirov, Geraszimov) torkát, hogy Szürke Haj (Putyin) tudja, írmagja (Orosz Föderáció) sem marad ezen a földön«. Zelenszkij persze később csalódni fog, amikor a fehér atyái (USA és Oroszország) kiegyeznek, miközben még nem festette vér a csatabárdját (nem szerezte vissza Donbászt és a Krím-félszigetet), hiszen neki vannak egyéb céljai. Most, hogy nagy hadifőnök lett, a világ elismerését kéri. Arra számít, hogy új idők kezdődnek, amikor a ukránok ráébrednek az erejükre, új kereskedelmi feltételeket szabhatnak mindenkinek, elvehetik a szomszédaik földjét, az oroszok, tatárok, románok, bolgárok, lengyelek, görögök tulajdonát, és dollárra cserélhetik a többi országgal. Egyenlőként az amerikaiakkal, egyenlő erővel.