Ha sértéssel reagálsz erre a véleményre, habozás nélkül kilőlek, mint egy kóbor farkast

„Ha még egy napig csámcsogunk a lelőtt farkas sztoriján, hogy ti. minden magyar szégyellje magát, meg ne együnk húst, továbbá négyeljük fel/húzzuk karóba az elkövetőt, akkor szomorúan be kell jelenteni: az állatokkal kapcsolatos idiotizmus elérte végső határát. Milliók élnek közöttünk, akiknek sem a vadgazdálkodásról, sem az erdészetről, sem a vízgazdálkodásról a leghalványabb fogalmuk sincs, mi marad hát nekik: erkölcsi irányelvek, amelyek bármiféle megkérdőjelezése eszelős dührohamot vált ki belőlük.

Hogy sajnálom-e a farkast? Sajnálom. De nem érdekel. Nem, még akkor sem, ha egy barom orvvadász lőtte ki (akit meg kell büntetni, slussz, passz). Akik most zokognak, soha nem vágták el egy csirke nyakát, nem pucoltak halat, nem nyúztak meg nyulat, nem csontoztak állatot, hadd ne folytassam. Nem azért zajonganak, ami egy vágóhídon történik naponta tízezer helyen, nem azért, mert húst vehetnek a boltban, nem azért, mert haszonállatokat tartunk és fogyasztunk el (ők is). Mindez nem fontos. A szegény kis farkaskoma viszont áldozatpózban hever itt előttünk már nem is tudom, mennyi ideje. Persze, a gyerekkorom óta zajló folyó-és vízrablások, a hetente száz mázsányi titokban ellopott, lehalászott hal, az illegálisan elpusztított nagyvadállomány, az erdőirtás az semmi, az nincs, arra nem szoktak gondolni. Meg konkrétan nem is értenek ahhoz, hogy mit lehetne tenni ellene.

Ha a hülyeség így terjed tovább, és továbbra is hetekig gyászoluk egy lelőtt kóbor farkast, akkor nemcsak teljesen hülyék leszünk, de emberi létezésünk legalapvetőbb értékét, a teremtett környezet iránti értelmes gondolkodás képességét is elveszítjük.

Én viszont a jövő héten kimegyek horgászni, ha jó halat fogok, fejbeverem, otthon megpucolom, aztán megsütöm/megfőzöm/. És nem azért, mert barbár bunkó vagyok, hanem azért, mert nem moralizáló nagyvárosi szerencsétlennek, hanem magyar, vidéki embernek születtem, aki érti, szereti, becsüli a természetet, ajándékait összegyűjti, becsüli a gazdálkodókat, földje is van, állatok között élt, a barátai között sok a mezőgazdász, a vadász, a horgász, nem mellesleg a családomban is jórészt ilyenek voltak, hadd ne soroljam tovább.

Gondolkodjunk értelmesen!

(Ja: ha bármiféle sértéssel reagálsz erre a véleményre, örökre kiváglak innen, azonnal, habozás nélkül kilőlek, mint egy kóbor farkast. Minden normális támogató vagy ellenvélemény maradhat, de üssünk meg egy bizonyos szintet.)”

Nyitókép: Facebook