„Az MSZP-t a távozók és az átállók miatt is gyengének tartják. A disszidensek között van, aki politikai okból távozott, mert nem ért egyet az általunk képviselt új politikai irányvonallal, a radikális szociáldemokrata állásponttal: ilyen az élelmiszerárstop, a munkavállalók védelme, vagy az, hogy fizessenek a milliárdosok. Van olyan is, aki feladja azokat az értékeket, amelyek miatt korábban a mi politikai közösségünket választotta, és a politikai szerepvállalást megélhetési üzletnek tekinti. S van, akinél mindkét ok szerepet játszik. Nem az egyszerű párttagok szakítanak, akik hóban, fagyban aláírást gyűjtöttek, régebben ajánló cédulát szedtek össze, hogy a disszidensek képviselők lehessenek; hanem ők, akik a párttól vagy annak képviseletében jövedelmet húztak.
A mi generációnk felelőssége is, hogy az MSZP hogyan áll talpra. Az új nemzedékhez tartozó egyik megyei elnök idézte egy mostani beszélgetésben az általam 2010 őszén mondottakat: »Az új vezetők közül sokan már nem lesznek itt, rájuk már senki nem fog emlékezni, de én még mindig tagja leszek az MSZP-nek.« Sokan vagyunk így, és ez több, mint nosztalgia. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Fidesz hatalma számára az igazi veszély az MSZP megerősödése lehet. Nem véletlenül mondta Kubatov Gábor: »Azt gondolom, hogy több mint három évtized után most a valódi rendszerváltás részesei lehetünk: az MSZP 1,5 százalékon áll. Gyakorlatilag megszűnt létezni. A Népszabadság már a múlté. Szabadság van és béke.« Így tehát nincs más hátra, mint előre! Mai és korábbi támogatóink bizalmának megőrzés és megszerzése az MSZP talpra állásának útja.