„Döbbenetes a hír, hogy Vágó István harcostársunk itt hagyott minket. Ez a közös fotó február közepén készült, egy tévés műsor kapcsán. Akkor láttam utoljára Pistát. Amikor megjelent a könyvem, meghívott egy kávézásra magukhoz és a kis kávézásból egy fél napos beszélgetés lett, mert mindig voltak új és új témák, amikről annyira jó volt beszélgetni vele. A legizgalmasabb kérdések persze azok voltak, hogy mit kezd egy nyíltan ateista és egy teológus egymással. Nagyon becsültem a kiváncsiságát és a toleranciáját ezekben a témákban, valamint azt, hogy teljesen mentes volt az ateista fundamentalizmustól.
De, amit a leginkább tisztelek benne, hogy képes volt idős kora nyugalmát feladva beleállni a politikába, mert úgy érezte, hogy muszáj tennie valamit a hazájáért. És ebben aktív maradt még élete utolsó napján is, ami egészen váratlanul jött el. Mert érezte a szükségét annak, hogy tenni kell valamit, hogy a dolgok változzanak ebben az országban. És véget érjen egyszer ez a rémálom. Egy igazi demokratát veszítettünk el ismét. Veszteség ő az egész magyar ellenzéknek és a szabad magyar nemzetnek. Tudom, hogy nem hitt benne, de mégis: Isten nyugosztalja!”
Nyitókép: Facebook