Látogatásával a pápa megerősítette a kormányt és a magyar egyházat, de figyelmeztette is őket

„Ferenc pápa vasárnap este hazarepül háromnapos látogatása végén, amiből hirtelen az alábbi, részben szubjektív tanulságokat tudom levonni.

1. Kicsit hasonlítottunk egy normális országra

Ezen a hétvégén, meglepő módon, megvalósult Semjén Zsolt óhaja: normálisabban kommunikáltak a politikusok. Az alaphangot az adta meg, amikor a miniszterelnök-helyettes a 444 kérdésére elmondta, a pápai szentmisére szeretettel várja a kordonbontókat is.

Közben persze folytatódott a szokásos ügymenet – hogy csak a saját házunk táján söprögessek: nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették egy kollégánkat, aki a pápát akarta fotózni; nem adtak akkreditációt a 444-nek a pápalátogatás eseményeire, az adófizetői pénzből mocskot köpködő fideszes influenszerek pedig, a közmédia segítségével, azért sátánistázták a 444-et, mert a lezárásokról szóló hírünkben használtuk a »forgalmi pokol« kifejezést.

Ezek persze felháborító és/vagy nevetséges dolgok, de azért nem a közélet központi kérdései. Az már sokkal inkább, hogy Ferenc pápa létrehozott egy olyan közeget, ahol a szemébe tudja mondani az évek óta idegengyűlölő propagandát vezénylő Orbán Viktornak, hogy a más nyelvű és kultúrájú idegeneket is be kell ám fogadni. És ahol egy államfő találkozni tud Karácsony Gergely főpolgármesterrel is.

Rövid időre a magyar nemzet részeként tűntek fel az ellenzékiek és a más bőrszínű emberek, miközben a kormány is sütkérezett a dicsfényben.

Aztán holnaptól lehet megint börtönbe zárni meg paprikasprével arcba fújni mindenkit, aki nem tetszik a rendszernek. De ezen a hétvégén a köztársasági elnöktől azt hallottuk, hogy »együtt védjük a másként gondolkodók és másként élők szabadságát is«.

2. Egy ember, akit mindenki elfogad

Nem akarom semmisnek tekinteni azok véleményét, akiknek az intézményes vallásokkal, a katolicizmussal, a pápaság intézményével vagy konkrétan Jorge Mario Bergoglio tevékenységével problémájuk van, de szerintem az kijelenthető, hogy ma Magyarországon nincsen hangos és szervezett képviselete a Ferenc pápával szembeni kritikának.

Annyi mindent kikiáltottak már nemzeti minimumnak, hogy nevetségessé vált a kifejezés, de akármit jelentsen, talán Ferenc pápa az egyetlen politikai szereplő, akire ez ráhúzható. Ő maga kifejezetten igényli és becsüli a kritikát, és bőven lehet is kritizálni számtalan tettét vagy azok hiányát. De azt azért érdemes rögzíteni, hogy a keresztényellenesnek bélyegzett ellenzék, illetve a pápát korábban gazemberező kereszténydemokraták mostanra összeértek abban, hogy Ferencre hivatkozva fogalmaznak meg – egymásnak ellentmondó – politikai üzeneteket. Ahogy teszik azt például a klímaváltozás ellen küzdő fiatalok, vagy a menekülteket segítő civilek is, illetve a hazai egyházi vezetők és az őket belülről kritizáló katolikusok egyaránt.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher