Rendeleti húsvét

„A rendeleti kormányzásból csak a hat hónapot értem. A többit nem, mert a Fidesz frakció úgyis bármit készségesen megszavazna. Persze az egyeduralomra vágyók általában körkörösen bizalmatlanok: végülis bárkiből lehet Brutus. Van, akiből ki is nézem. 

Ahogy Orbán is. Az sem árt, ha a népek megszokják: a parlamentarizmus csak vicc, úgyis mindent egy helyen egy ember dönt el. Ez a világ rendje.

De a hat hónap szép hagyomány: a római diktátorokat is épp hat hónapra lehetett kinevezni veszély esetén. A római jog tökéletlenségét mutatja, hogy nekik a pénzügyekbe még nem volt beleszólásuk. Akkor meg mire az egész? De az stimmel, hogy a diktátort akkor sem lehetett semmiért felelősségre vonni. Hétszentség, hogy Polt az egyetemen jelesre vizsgázott római jogból. A diktátornak volt helyettese is (figyelsz, Semjén?), a diktátor a gyalogosokat, a helyettes a lovasokat vezényelte. Végre értem, miért kell Semjénnek időnként lóháton mutatkoznia. Bár nincs nyoma, hogy Rómában a diktátorhelyettes valaha is méregdrága vadászkiállítást akart volna rendezni, pláne szarvaskapuval. Azért az antikvitásnak is megvoltak a maga előnyei.

A lényeg, hogy a húsvét is szép nyugodtan, rendeleti hangulatban telhet. Kissé ugyan megzavart, hogy az unokákkal készülődő miniszterelnök a kedves (tényleg kedves) húsvéti fotójához a facebookon a következő feliratot tette: »Induljon a banzáj! Húsvétra fel!« A kormánypárti sajtó Mandinertől Metropolig boldogan át is vette a cukiságot, aztán valaki figyelmeztethette a kormányfőt, hogy a »banzáj« szó nem elég kegyes hangulatú, nem illik a feltámadás ünnepéhez. Azóta ki is cserélték az ártalmatlan »Készülődés« címre. Miniszterelnöknek lenni sem könnyű.

A fő, hogy húsvét után sem zaklatnak fel holmi parlamentarizmussal. Indulhat újra a banzáj. A rendeleti kormányzás.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

***

***