„Egy találkozón vettem részt nemrég, amelyen egyházak által fenntartott iskolák pedagógusai vettek részt. A beszélgetések során kiderült, hogy az egyik iskolában több olyan lány is van, akik fiúként tekintenek magukra, és kérték, hogy fiú néven szólítsák őket. Az iskola elhivatott, mély lelkű és érző szívű pedagógusai pedig szeretnének segíteni nekik, féltik őket és maguk is keresik a szakmai támogatást abban, hogy helyesen tudjanak cselekedni, hogy a megfelelő válaszokat adják.
Szeretnék ugyanis hozzásegíteni a lányokat ahhoz, hogy ne hozzanak a potenciálisan az egész életüket tönkretevő, sajnos, nagy részben visszafordíthatatlan eredményeket hozó döntéseket. Ezek a fiatalok olyan intézményben tanulnak, amelyik rendelkezik azzal a képességgel, hogy őket segítse, támogassa, átsegítse ezen a nehéz és szenvedésekkel teli perióduson, amit ők gender diszfóriaként (ez az egyén saját nemével kapcsolatos negatív érzéseket, negatív viszonyulást jelenti) élnek meg. Magyarországon, hála a sokat ekézett gyermekvédelmi törvénynek, érzésem szerint többségben vannak az ilyen intézmények.
De nem mindenhol van ez így.
Az angolszász országokban jelenleg a jogszabályok, és általában a társadalmi környezet szinte inspirálja a „gender megerősítő átalakításokat” (=nemátalakító kezeléseket és műtéteket), amint ez már az elnevezésből is kitűnik. Ezekben az országokban (elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban) ez a trend meg is hozta „eredményét”: a magukat transzként definiáló fiatalok száma megsokszorozódott. Angliában, a hírhedt londoni Tavistock klinikán a nemi átalakítással érintett páciensek száma a 2010-es 97-ről 2022-re 2500-ra, azaz 25-szörösére (!) emelkedett.
Ez pedig olyan fokú, már-már járványszerű növekedés, aminek kapcsán sokan feltették a kérdést: mi lehet az oka, hogy egy olyan, korábban alig tapasztalt betegség, mint a gender diszfória hirtelen megsokszorozódott? Hogy lehet az, hogy míg eredetileg ezt a pszichés zavart a 2-4 éves kisfiúk körében diagnosztizálták 1:10.000 arányban (akik közül számosan ki is nőtték azt), addig a 2020-as évekre ugyanez a zavar hirtelen a tinédzser korú lányok körében szinte mindennapossá vált?