„Az idei március 15-én nemcsak az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, hanem Petőfi Sándor 200 évvel ezelőtti születésére is. A magyar miniszterelnök is a szabadságharcban elesett 26 éves költő zseni előtt tiszteleg azzal, hogy kiskőrösi szülőházánál mond ünnepi beszédet.
Természetes, hogy minden kor értelmezi közös múltunk eseményeit, és üzenetet fogalmaz meg a mának az elődök tetteit és gondolatait kutatva. Elfogadhatatlan viszont az, amikor egy politikai rendszer a történelmet torzítva, meghamísítva próbálja legitimálni magát a mögöttünk álló korok eseményeivel és szereplőivel. Ez történt ’48-49-el a szocializmus időszakában: először a kommunisták a szabadságharcosok utódainak próbálták feltüntetni magukat ( »1711: Rákóczi - 1848: Kossuth - 1945: Rákosi«, »Kossuth, Petőfi, Táncsics örököse a Magyar Kommunista Párt!« stb.).