Aztán 1956-ban az ellenük és diktatúrájuk ellen fellázadt magyar nép 12 pontot fogalmazott meg, mint a márciusi ifjak-, és a nemzeti lobogóból kivágott, gyűlölt rákosista címert a Kossuth-címerre cserélték. 1848 emléke olyan mélyen él a magyarság tudatában, hogy nem tudták meghamísítani, átformálni. Próbálkoztak aztán a Kádár-rendszerben a »veszélyes« március 15-ét eljelentékteleníteni: kizárták a nemzeti ünnepek közül és egybeterelték két, ránk kényszerített kommunista eseménnyel, március 21.-vel és április 4.-vel Forradalmi Ifjúsági Napok név alatt.
Akik maguktól meg merték ünnepelni 15-ét, azokat a 70-es években letartóztatták, börtönbe vetették, nem engedték továbbtanulni. A rendszerváltás első, százezres tömeget megmozgató pártállam ellenes tüntetését 1989 március 15-én tartottuk. Gazdag tehát a merítési lehetőségünk: nem csak a 175 évvel ezelőtti események képezik fontos részét történelmi emlékezetünknek, de megünneplésük módja is hasonlóan lényeges üzenetet hordoz.”
Nyitókép: Wikipédia