Orbán Viktor Petőfi előtt tiszteleg azzal, hogy kiskőrösi szülőházánál mond ünnepi beszédet

„Az idei március 15-én nemcsak az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, hanem Petőfi Sándor 200 évvel ezelőtti születésére is. A magyar miniszterelnök is a szabadságharcban elesett 26 éves költő zseni előtt tiszteleg azzal, hogy kiskőrösi szülőházánál mond ünnepi beszédet.

Természetes, hogy minden kor értelmezi közös múltunk eseményeit, és üzenetet fogalmaz meg a mának az elődök tetteit és gondolatait kutatva. Elfogadhatatlan viszont az, amikor egy politikai rendszer a történelmet torzítva, meghamísítva próbálja legitimálni magát a mögöttünk álló korok eseményeivel és szereplőivel. Ez történt ’48-49-el a szocializmus időszakában: először a kommunisták a szabadságharcosok utódainak próbálták feltüntetni magukat ( »1711: Rákóczi - 1848: Kossuth - 1945: Rákosi«, »Kossuth, Petőfi, Táncsics örököse a Magyar Kommunista Párt!« stb.).

Aztán 1956-ban az ellenük és diktatúrájuk ellen fellázadt magyar nép 12 pontot fogalmazott meg, mint a márciusi ifjak-, és a nemzeti lobogóból kivágott, gyűlölt rákosista címert a Kossuth-címerre cserélték. 1848 emléke olyan mélyen él a magyarság tudatában, hogy nem tudták meghamísítani, átformálni. Próbálkoztak aztán a Kádár-rendszerben a »veszélyes« március 15-ét eljelentékteleníteni: kizárták a nemzeti ünnepek közül és egybeterelték két, ránk kényszerített kommunista eseménnyel, március 21.-vel és április 4.-vel Forradalmi Ifjúsági Napok név alatt.

Akik maguktól meg merték ünnepelni 15-ét, azokat a 70-es években letartóztatták, börtönbe vetették, nem engedték továbbtanulni. A rendszerváltás első, százezres tömeget megmozgató pártállam ellenes tüntetését 1989 március 15-én tartottuk. Gazdag tehát a merítési lehetőségünk: nem csak a 175 évvel ezelőtti események képezik fontos részét történelmi emlékezetünknek, de megünneplésük módja is hasonlóan lényeges üzenetet hordoz.”

Nyitókép: Wikipédia