56-ban is voltak antiszemita megnyilvánulások, ezt a kádárista történetírás nem győzte hangsúlyozni, aztán egyes történészek a rendszerváltás után igen alaposan feldolgozták a témát, Standeisky Éva például kicsit alaposabban is, mint az szerintem korrekt lett volna. De talán mégsem az antiszemitizmus volt 56 lényege, ahogyan azt a holokauszttagadó David Irving állította, a Fehér Könyv és tsai nyomán, ahogyan talán 48-nak se ez volt lényege.
Megkockáztatom: még csak egy fontos jellemzője sem. Lehet, hogy számos antiszemita nem akart zsidó nemzetőrökkel együtt szolgálni, de lehettek zsidó nemzetőrök, és talán inkább ez a lényeg. Emancipációt nélkülöző évszázadok után vagyunk hirtelen egy változásban, és egyetlen társadalomban nem mentek simán az ilyen folyamatok, sehol és semmikor a világon. A fejlett és művelt nyugaton se. Amerikában például pláne nem. Persze ott most szembenéznek, megy is Kolumbusz szobra a raktárba.
A hungaristák viszont nyilván örülnek Kácsor Zsoltnak. A habsburgista tradicionalisták, a Petőfit szidók, az egyre több Kossuthozó, 48-at köpködő jobber szintúgy.”