Kossuthot érteni és tisztelni szív kell, igaz hazafiság

„Anyai szívem fáj… így szoktak kezdődni látomások és próféciák, amelyet Szűz Máriának projektálnak ki a hívek, amikbe az egyház vagy az Örökkévaló képzelt vagy átélt fájdalmát vélik megragadni botorkáló emberiségünk válogatott tettei miatt. S a hazának mint anyának - folytathatnám én Vörösmarty sorait -, sem derül föl boldog napja. De inkább saját magam nevében beszélek mint magyar. 129 éve halt meg Kossuth. Rá nemcsak a feledés homálya merült, hanem torz emlékezet mételye járja át alakját. Bárgyú és felelőtlen népvezér, ostoba nacionalista, csaló, gyáva és tolvaj politikus. Szembeállítják sokan igaztalanul Széchenyivel, amikor vitájukat csak a tájékozatlan vagy hazug utókor fújta fel. A polgári Magyarország nagy tisztelői pedig vakon úgy tesznek, mintha elgondolható gondolat lenne Kossuth nélkül a modern polgári Magyarország. De ez nekem fáj, nem Kossuth-nak. Ő tényleg radikálisan azonosította magát ezzel az üggyel - ami a mi hazánk -, és most is - ha él, bár miért ne élne? - a hazáért aggódik, nem saját soha nem volt igaz kultusza miatt. Talán könnyebb is a számára: a bárgyú és felelőtlen népvezérek végre már nem éljenzik.

Kossuth-ot érteni és tisztelni szív kell, igaz hazafiság, de a ráció mellett a szív együtt dobbanása is, ahogy Kossuth tábori rabbijának fia, Lőw Immánuel megfogalmazta. Ő a szív vérével állította azt szembe.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád