„Az egyre élesedő nagyhatalmi konfliktus során pedig Peking rájött, hogy csak úgy tud Washington fölé kerekedni, ha szövetségeseket gyűjt.
Ezt teszi Oroszországgal, ezt teszi Afrikában és Latin-Amerikában is. Kína elsősorban a felek közötti gazdasági előnyök kiaknázására törekszik, politikai értelemben sokkal kevesebbet vár el, mint az Egyesült Államok. Míg Washington szinte erőszakkal terjesztené a világon a nyugati típusú demokráciát, Pekingnek nincsenek elvárásai az egyes államok politikai berendezkedését illetően. Persze nagy kérdés, hogy ez évtizedek múlva is így lesz-e, de az tény, hogy most így van. Kína okosan építkezik és jó diplomáciai érzékkel nyomul be olyan területekre, amelyek eddig egyértelműen az USA »fennhatósága« alatt álltak.
Így lesz például szépen-lassan kínai befolyási övezet a teljes Közel-Kelet,
annak minden olcsón kitermelhető ásványkincsével együtt.
Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy Kínának sikerült elérnie azt, hogy az elmúlt években ősellenségnek számító Irán és Szaúd-Arábia a közvetítésével újra felvegyék a diplomáciai kapcsolatot és normalizálják az együttműködésüket. Ne feledjük, arról a Szaúd-Arábiáról van szó, amely Washington egyik legszorosabb szövetségesének számított az arab világban és amelyet a Pentagon állig felfegyverzett az elmúlt években.