Zavarba hoz a közösségi média elképesztő erejű kiáradása – Bencsik Gábor a Mandinernek
Hogyan lett szépreményű talajbiológusból előbb újság-, majd regényíró, és miért biztos benne, hogy a konzervatív oldal jár közelebb az igazsághoz? Interjúnk.
Az a kérdés, hogy az orvoskamarában kötelező legyen-e a tagság vagy sem, valójában korántsem sarkalatos. Így is lehet, úgy is lehet, ezzel kár nyugatra szaladgálnia az ellenzéknek.
„Minden jó, ha jó a vége. Ha még nem jó, akkor még nincs vége. Az orvoskamara és a kormány közötti konfliktus állapota még nem jó, tehát még vége sincs. Nem világos, mi lesz az egésznek a kifutása, de néhány részlet azért már most látható.
Az a kérdés, hogy az orvoskamarában kötelező legyen-e a tagság vagy sem, valójában korántsem sarkalatos.
Így is lehet, úgy is lehet, ezzel kár nyugatra szaladgálnia az ellenzéknek. Az országlakosok azért választanak kormányt, hogy kormányozzon, a kötelező tagság ügyének eldöntése pedig kormányfeladat. Akinek nem tetszik a döntés, válasszon másik kormányt.
Ami a konkrét vitatémát, az orvosi teljesítményértékelés részletszabályait, az úgynevezett indikátorrendszert illeti, a laikus hírolvasó aligha képes ebben érdemi véleményt alkotni, de még a politikusoktól sem várható ilyesmi. Ezt megvitatni a szakemberek, egyfelől az orvosi szakmai szervezetek, másfelől az egészségügyi kormányzat dolga.”
Nyitóképen: Kincses Gyula, a MOK elnöke. Fotó: MTI/Lakatos Péter