Jobboldali Unió

„(...) A és »tiszteletre méltó» »nagy jobboldal« a balközép kulturális és szellemi hegemóniája következtében óhatatlanul a politikai spektrum közepe felé mozdult el, amely a balközépre erőltette a saját kódjait, és a baloldal döntőbírájává tette magát. Ennek eredményeképpen a konzervatív jobboldal nagy része letörlődött a politikai és médiatérképről, és többé nem ismerték fel magukat ezekben a pártokban, amelyek szavazói jobboldalibbnak tűntek, mint választott képviselőik.

(...)

Úgy tűnik, hogy a jobboldal súlypontja eltávolodik a központtól és erősebb pozíciók felé mozdul el, különösen a migráció, a kulturális identitás védelme, a globalizáció veszteseinek védelme és a woke szélsőségekkel szembeni ellenállás terén. Ezek mind olyan kérdések, amelyekben a jobbközép kudarcot vallott, és azt a benyomást keltette, hogy elárulta a választóit, ami egyes országokban monumentális választási vereségeket eredményezett. Franciaországban Valérie Pécresse nevetségesen alacsony eredményével, amely pártját a kihalás szélére sodorta, és Olaszországban is, ahol a Forza Italia a túlélésért küzd 7-8%-kal. Figyelemre méltó kivétel Spanyolország, ahol Nuñez Feijoo új Néppártja (amely jó eséllyel megnyeri a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választásokat) sokkal inkább középen helyezkedik el, mint korábban. 

Másfelől ez a jobboldaliasabb irányultságú tendencia valószínűleg a következő európai választásokon is megerősödik, mivel az Európai Néppárt erőteljes visszaesésben van, az ECR és az ID képviselőcsoportok pedig erősödnek. Összeolvadnak vagy szövetségre lépnek? Ezt még nem tudni, de az biztos, hogy a 2024-es európai választások lesznek az új erőviszonyok igazi barométerei, a jobboldalon, és egész Európában is.”

Fotó: Unsplash