Teljesen tehetetlen szülők

„A szülők – érhetően – azt gondolják, amikor beadják a gyereküket az iskolába, hogy az majd valahogy megneveli őket, rendben lesznek. Úgy vélik, eleve ez az iskola dolga: helyre tenni a gondolkodásukat, viselkedésüket. Meg amúgy is, manapság a szülők fáradtak, túlhajszoltak, nincs idejük és energiájuk, mert lefoglalja őket a mindennapi megélhetés, a család szükségleteinek kielégítése. Persze, enni kell adni a gyereknek, ruha kell neki, stb. De nem csak fiziológiai és materiális szükségletei vannak! Arra is szüksége van, hogy odafigyeljenek rá, és hogy finoman, diszkréten, jó irányba tereljék, értékrendet adjanak neki. Mert ha nem teszik, a környezet azonnal rossz irányba tereli – amint láttuk, szándékosan.

Szóval mit tehetnek a szülők? Nagyon is sokat. Azt, hogy nincs mese, érdemes és kell időt szakítani a gyerekekre. Fontos, hogy igenis ők neveljék a gyerekeiket. És igenis szóljanak bele abba is, hogy az iskola mit csinál a gyerekekkel. A szülők joga legyen eldönteni, hogy mire tanítják őket, hogy ki és miről beszél nekik.

Igen, vannak még régi vágású tanárok, elkötelezett pedagógusok, akik valóban a gyerekek érdekeit képviselik. De egyre-másra mennek nyugdíjba. Az egyetemekről az elmúlt évtizedekben kikerülő tanárok már mind a neomarxista, woke-progresszív indoktrinációt kapták. Ne feledjük: az egyetemeken (és a művészet, a kultúra világában) már a ’60-as évek végétől elkezdődött a kultúrmarxista baloldali hatalomátvétel, és a ’90-es évekre teljessé vált. Ott már réges-rég lezajlott a szexuális forradalom, és már akkor éltették és bátorították a transzneműséget, amikor a társadalom szélesebb rétegeivel még csak a négy fal között megélt homoszexualitást próbálták elfogadtatni.

Valójában szó sincs szabadságról. Sem tanszabadságról, sem másfajtáról. A kontrollt szeretnék a gyerekek fölött. És ezzel a lopakodó diktatúrával szemben a legjobb módszer épp az, ha nem adjuk át a kontrollt. Ha a szülők ragaszkodnak a saját gyerekeik neveléséhez, és erre időt is szakítanak. Mernek határozottak lenni, és nyíltan beszélni a gyerekekkel. Mernek ragaszkodni a normalitáshoz. Az iskolának pedig nem engedik, hogy átmossa a gyerekek agyát; hogy a tanárként funkcionáló mozgalmárok teletömjék a gyerekek fejét mindenféle kamu »érzékenyítéssel«.

És amikor közszereplők, médiaszemélyiségek bagatellizálni akarják a kérdést, nevetségessé próbálják tenni a gyermekvédelmet, álproblémákról beszélnek, akkor maguk is súlyosan bűnrészesek. Mert a gyerekek indoktrinációja, a gondolkodásuk fölötti kontroll megszerzése nagyon is itt van már velünk. Valóban, még nem érte el azt a szintet, mint nyugaton (Svédországban például a 3-4 éves fiúkra konkrétan szoknyát adnak az óvodában és tanítják őket »lánynak is lenni«), de pontosan ez a cél: állítsuk meg ezt az elmebajt!”

***

Nyitókép: Pixabay. Illusztráció.