Magyar Péter az az ember, aki hatalmasat akart fingani, de a végén csak beszart

Lehet a tegnap történteken ironizálni, de valójában véresen komoly dologról van szó.

Szerintem Isten áldotta tehetség.
„Újra készít videókat Hodász András, aminek szívből örülök, mert szerintem Isten áldotta tehetség. Úgy tud életmód és hitbeli kérdésekről beszélni, hogy még a hitetlen és a bizonytalan embereket is megszólítja. Most, hogy otthagyta a papságot, végignéztem a régi videóit. Egy külön műsort szentelt annak, hogy vigyázzunk a papjainkra - vérzik a szívem, hogy nem tudtunk rá eléggé vigyázni!
A másik videó, amiben pedig elmondja, hogy miért jó papnak lenni - annyira kedves és hiteles, hogy még nekem is kedvem lenne papnak menni. Próbált árkokon átvándorolva létezni. Aztán a senkiföldjén találta magát. Bántották, igen. Olyasmivé lett, mint a többi fideszárva. Egyik közösséget elhagyta, a másik meg annyira nem önazonos. Az elhagyott se önazonos.
Közösségnélküliség, megnemértettség. Pedig ő csak keresztényi, nyitott szívvel mászkált és ezért megkövezték. Naív hozzáállás, de én ezt azért értem meg, mert én is ilyen naív vagyok. Én is azt hiszem, hogy beszélgetni kell és minden megoldódik. De én nem hagytam el a közösségemet. Nem félelemből, vagy megalkuvásból, hanem, mert több jót látok benne, mint rosszat. Ő biztos több rosszat látott. Mindenki a saját szemüvegét hordja, nem tudhatjuk, hogy mit látott és az őt hogyan érintette.
Szóval drukkolok Hodász Andrásnak, remélem újra olyan jó videókat készít, mint régen és várjuk vissza papnak is, hiszen olyan szépen mondta el, micsoda öröm az átváltoztatásban személyesen résztvenni. Remélem lesz még sok öröme, szakrális és közösségi is. Nagyon kedveltem, kedvelem.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner