Egyre nagyobb az aggodalom Európában: semmi sem úgy alakul Magyarországon, mint ahogyan tervezték

Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.

Egész gyerekkorom a ruszkik iránti mérhetetlen ellenszenvben telt.

„Azt már megszoktam, hogy Fidesz-bérenc propagandista vagyok, akinek nincs saját ötlete, csak megkapja az eligazítást a nagy fehér főnöktől, s aztán visszaöklendezi a hallottakat.
Eleinte rosszul esett, mert történetesen a Fidesszel nehezen békéltem meg, a rendszerváltáskor MDF-es voltam, később inkább MIÉP-es elhajló, de mindvégig alapvetően nemzeti radikális. Orbán beszédét élőben hallottam a Hősök terén 1989. június 16-án, és nagy hatással volt rám, de a pártját nem igazán kedveltem, mert afféle szadeszos segédcsapatnak tartottam. Hogy később átjöttek az én térfelelemre, arról igazán nem tehetek.

Na de hogy vénségemre Putyin-szopkodó KGB-ügynök ruszofil lettem, ez azért engem is meglepett.
Egész gyerekkorom a ruszkik iránti mérhetetlen ellenszenvben (hogy ne mondjam gyűlöletben) telt; amennyire tehettük, a magunk szerény eszközeivel csináltunk trágár vicceket a CCCP betűszó feloldására, kicsit érettebb fejjel minden március 15-én (1983 és 87 között) részt vettem azokon az illegális felvonulásokon, amelyeken a szovjet-barát rendszer iránti unszimpátiánkat demonstráltuk. A sportversenyeken az oroszok ellen drukkoltunk, ott szabotáltuk a kötelező orosz órákat, tettük nevetségessé orosztanárainkat, ahol tudtuk. A gimnázium fiú vécéjében belekarcoltuk az ajtóba (nem én, de támogató jelenlétemmel erősítettem az elkövetőt): »Ne vigyorogj, Lenin, nem tart ez örökké, százötven év alatt sem váltunk törökké.« A November 7-e teret dacból Oktogonnak hívtuk, a partizános filmekről maró gúnnyal beszéltünk. Ennél többet persze nem nagyon tudtunk tenni, de ott voltunk a rendszerváltó nagy megmozdulásokon, és együtt követeltük a szónokokkal – köztük a Hősök terén a közismertségbe berobbanó Orbán Viktorral – a szovjet csapatok kivonását.
És akkor jön most valaki, aki leputyinszopkodózik minket, miközben a nem putyinszopkodók elsősorban azok közül kerülnek ki, akik – vagy felmenőik, elvbarátaik – negyven évig felszabadítóként ünnepelték őket, és akikkel szemben mindazt megvalósítottuk, amit leírtam.”
***
Nyitókép: AFP / Sefa Karacan / Anadolu Agency
