Nem elég kipipálnunk a nőnapot

„Sztrájk. Keveseknek jut eszébe ez a szó március 8. kapcsán. Pedig 1857-ben ezen a napon kezdtek szervezett sztrájkba a new yorki textilmunkásnők. Egyenlő béreket, jobb bánásmódot és szavazati jogokat követeltek. Emléküket őrzi a Nemzetközi Nőnap. És minden más nőét, aki azóta a nők egyenlő jogaiért küzdött.

Ezért nagyon fontos, hogy köszönetet mondjunk nekik a mai napon. Mert az ő áldozatvállalásuknak köszönhetjük mi, ma élő nők, hogy nem ott tartunk, mint a 19. században. Én például nekik is köszönhetem, hogy ma európai parlamenti képviselő lehetek. És azt is, hogy eközben gyermeket is nevelhetek, és nem kell választanom a kettő között. Hálás vagyok a küzdelmüknek!

És nem felejtem el, hogy az ő munkájuk rám is felelősséget ró. Mert a nekünk, ma élő nőknek kötelességünk küzdeni a jövő generációkért: a ma felnövő lányokért, és azokért a nőkért, akik még ezután fognak megszületni. Hogy annyi bért kapjanak, mint az ugyanabban a munkakörben dolgozó férfiak. Hogy annyi megbecsülésben részesüljenek. Hogy annyi esélyük legyen vezetői pozícióba kerülni, közügyekkel foglalkozni vagy épp tehetségüket kibontakoztatni.

Hiszen a nők egyenlő jogai pont olyanok, mint a demokrácia. Nem elég elérni őket, minden egyes nap újra meg kell küzdenünk értük. Mert ha elhisszük, hogy már készen vagyunk, akkor nemsokára ismét abban a helyzetben találjuk magunkat, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Nem elég kipipálnunk a nőnapot. Nem elég elfogadnunk, hogy már vannak női vezetők és női politikusok. Nem elég örülnünk a kis lépéseknek, nem elég belenyugodnunk, hogy papíron javult a helyzet. Mert még mindig rengeteg a munka előttünk. Nekünk, akik nőként a legtöbbet köszönhetjük az elmúlt korok mozgalmárainak, különösen nagy a felelősségünk, hogy jövő generációk egyenlő bánásmódjáért dolgozzunk.

Mert a nők egyenlő elbírálása az egész társadalom érdeke. Feltétele az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és sikeresebb jövőnek, amiért mi a Momentumban dolgozunk.”

Nyitókép: Donáth Anna Facebook-oldala