„Mondhatnánk, hogy Orbánéknak annyi közük van a magyar tradícióhoz, mint kiskőrösi narancsos pizzának az olasz konyhához, de sajnos nem lenne igaz. A magyar történelem ugyanis kétosztatú: mindenkor voltak tisztító vihart hozó hősök és a gyáváknak az áradat után mindent ellepő, elszürkítő iszapja.
A történelem igazságtétele, hogy az utóbbiaknak jobbára nem marad neve csak nyoma, a szürke sár, erejük abban mutatkozott meg, hogy Petőfi vándorcsizmájára tapadva elnehezítették a költő lépteit. A történelem sárfigurái mindenkor arra használták a megalkuváson alapuló túlélésüket, hogy bosszút állhassanak a valódi hősökön. Így torolva meg saját fortélyos gyávaságukat.
Most sem történt másképp, a jelenkor sehonnai bitangjai március 15-én Petőfi Sándor jeltelen sírján állva nyomkodták saját fejükbe a pléhbádog koronát, a liberális Petőfit megtették a kereszténykonzi görénykurzus előfutárjának, Putyin katonájának, a Rákay Philip hasonmásverseny győztesének. A szélestenyerű Fejenagy hazug szájából éppen csak az nem hangzott el, hogy már Petőfi is kínai akkumulátorgyárakat akart az alföldi rónaságra.”
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher