„Három napja nézünk egy megdöbbentő videót. Nem mintha először történne olyan Budapesten, hogy neonácik és antifasiszták egymásnak esnek, bár jellemzően az előbbiek a kezdeményezők, az áldozatok pedig gyakran csak azt követően válnak tudatos antifasisztává, hogy maguk is átélik az erőszakot. Nem egy ilyen emberrel beszéltem életemben.
De ilyesmit még nem nagyon láttunk. Féltucat ember lesből támad, és különféle eszközökkel iszonyatosan megver egy védtelen férfit, Budapesten. A rendőrségi közlemények további három támadást említenek, melyek elkövetői a feltételezések szerint a kitörés napi évfordulóra érkeztek a fővárosba.
Szombaton több rendezvényt is tartottak Budapesten. Egyrészről újfasiszta csoportok és hozzájuk csapódó túrázók, másrészről az ezek ellen fellépni kívánó antifasiszták szervezésében.
A »Becsület napjához« kapcsolódó antifasiszta rendezvények egyrészt a szégyenteljes második világháborús magyar részvétel egyik epizódjának jelentését meghamisító törekvés ellen lépnek fel. A két nappal Budapest felszabadulása előtt, a mások mellett magyarok százezreit szisztematikusan meggyilkoló, további százezreket feláldozó náci birodalom érdekében mészárszékre küldött katonák nem hősök, hanem egy tömeggyilkos ideológia áldozatai. Ahogyan Szűcs Zoltán Gábor írta,
»ez az egész neonáci esemény egy ordas hazugságra épül. Azt mondani ugyanis, hogy a kitörési kísérlet bármilyen értelemben kapcsolatba lenne hozható bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, hogy felháborodjon-e rajta vagy nevessen«.
A Várban évről évre demonstráló antifasiszták a felháborodók közé tartoznak.
A kitörés napi antifa rendezvények másik célja, hogy a résztvevők megnehezítsék, hogy neonácik masírozzanak zavartalanul Budapest utcáin, és kísérőprogramként nemzetközi újfasiszta hálózatot szervezzenek. Ha már a rendőrség nem érzi feladatának, hogy ellehetetlenítse e nyilvános találkozókat és a szélsőségesek felvonulását a főváros szívében.”
Nyitókép: Képernyőfotó