Nyeregben érzik magukat az oroszok: ezt üzenték Zelenszkijnek
Nem sok kompromisszumra számíthat az ukrán elnök.
Amit mi „Nyugatnak” hívunk, a felvilágosodás és a modernizáció terméke.
„Szent István nem a Nyugathoz csatlakozott, hanem a kereszténységhez és a feudalizmushoz. Szent István idejében nem is volt olyan, hogy »Nyugat«, de olyan se volt, hogy »Európa«. (Arról pedig vicces filmet lehetne készíteni, mit szólna a mai Nyugathoz, ha feltámadna.) Akkoriban keresztény világ létezett szemben a pogány világgal, keresztény (és nem európai, pláne nem nyugati) országok voltak, egészen a 18-ik századik. Akkor váltotta »Európa« a »kereszténységet«, a »Nyugat« pedig, noha a reneszánsszal születik (bár vannak antik gyökerei), mint identitás, igencsak bizonytalan.
Ekkor mi a Habsburg birodalom egy keleti felvonulási és mezőgazdasági területe voltunk, és szemben az akkori »Nyugattal«, nálunk második kiadású jobbágyság volt, meg céhek, nem kapitalizmus és ipari forradalom. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a tudomány és a művészet nem Keletről vagy Délről jött, nagyjaink nem Isztambulban vagy Szent Péterváron tanultak, hanem »Nyugaton«, ahogyan a főurak se itt, hanem Bécsben, Párizsban, Londonban, Velencében szórták a pénzt. De nem azért, mert magukat »nyugatinak« tartották, hanem mert az volt a fejlett világ, ahol pénz volt, mozgás volt, divatok voltak, újdonságok és lehetőségek voltak. Nagy Péterre, aki Oroszországot erőszakkal modernizálta, sok minden mondható, de hogy nyugati identitása lett volna, a legkevésbé, pedig mindent erőltetett, ami akkor nyugati volt, hajóácsolástól a ruhákig. Miért? Hogy »felzárkóztassa« Oroszországot. Ami nyugati technikával maradt ugyanaz a despotizmus. Szolidabb formában nálunk is ez a folyamat zajlott a felvilágosult abszolutizmus idején, és ugyanúgy nem lettünk ettől még nyugatiak.
Amit mi »Nyugatnak« hívunk, a felvilágosodás és a modernizáció terméke, és aki a »Nyugathoz« akar tartozni, a permanens modernizáció világához szeretne tartozni, annak civilizatorikus vívmányaiból szeretne részesülni, szabadságjogokat és individualizmust akar, mert ez a »nyugati« létforma lényege. Aki pedig nem szeretne a Nyugathoz tartozni, az éppen ezek miatt nem szeretne. És aki ma attól tart (miként jómagam is), hogy Magyarország kihátrál/kihullik a nyugati világból, az úgy gondolja, hogy a »Nyugat« minden tagadhatatlan és kritizálandó szarságai dacára is élhetőbb világ (legalábbis egyelőre), mint a »keleti« despotizmusoké. Ennyi, és nem több. Vélhetőleg így gondolja a hongkongi vagy tajvani ember is, akinek pedig se a kultúrája, se a történelme semmiféle nyugati identitást nem tételez, és nem gyárt mítoszokat magának a Nyugathoz tartozás végett, simán szabadabbnak érzi magát, ha nem a Mennyei Birodalom polgára. Ahogyan 56-ban is a többség azért kelt fel, és azért lépett le kétszázezer ember a Lajtán túlra, mert itt szar volt az élet, és nem azért, mert Szent István minket a Lajtán túlhoz csatolt. Mentek volna oroszok is, ha tehették volna.”
Nyitókép: Shutterstock