„Viktor velős gondolatai a háború alakulásáról, amelyeket az MCC médiakonferenciáján részt vevő külföldi újságírókkal osztott meg a karmelita kolostorban megtartott háttérbeszélgetésen. Biztos, hogy megint nekünk kell szembesíteni a világot a képmutatásával, nekünk kell tövestül kicsavarni a pofonfát? – horkan fel az ember.
Aztán a gyűlölködő és erősen aránytalan ukrán reakciók dacára is, vagy annál inkább hamar be kellett látni: az lett volna furcsa, ha a kormányfő a diplomácia virágnyelvén szólva altatta volna vendégeit, netán – követve a sorba szolgaian vagy félszegen beálló európai vezetőket – megtagadta volna mindazt, amit vall és amit eddig hirdetett.
Persze mi, magyarok is lehetnénk kaméleonok vagy örök alámerülők, mint amivé – reméljük, átmenetileg – váltak például a V4-es barátaink, élükön az új cseh államfővel, a beiktatása alkalmából elsőként és fő helyen a szankciókat hangosan üdvözlő Petr Pavellel. Bégethetnénk mi is a nyájjal vonulva, reménykedve, hogy nem belőlünk lesz a farkas vacsorája. A történelmet szemlélve ez a stratégia még nyerő is lehet.”
Nyitókép: Ficsor Márton