Nehogy bolondvadászatba keveredjünk – Hodász András megítélésének margójára

„Hodász András történetét látva ezért a magam nevében, illetve mindazok nevében, akiket együtt szolgálhattunk, csak megköszönni tudom mindazt, amit lelkipásztorként tett. Mérhetetlenül fáj a távozása, űrt hagy maga után. Szeretettel, együttérzéssel gondoljunk rá, és imádkozzunk érte, hogy az általa elmondott sokfajta betegségéből meggyógyuljon, és akár még papként viszontláthassuk. Azok, akik maradunk, egyet tehetünk: még jobban imádkozunk papjainkért és azokért, akik erre a szolgálatra készülnek, s ami tehetségünkből kitelik, azt még inkább megtesszük a plébániánkon.

A Hobo Blues Bandnek van egy Bolondvadászat című albuma, amit nemrég színre vittek a Nemzeti Színházban. A szatirikus hangvételű nagylemez társadalomkritikai szándéka nyilvánvaló. A Mesél az erdő című szám is a saját világunkkal szembesít bennünket, amikor a mesékből jól ismert szereplők egészen meghökkentő módon viselkednek: a vasorrú bába például fellép a tévében, Ludas Matyi pedig megeszi a libáját. Földes László Hobo, amikor egy interjúban a Nemzetiben bemutatott darabról kérdezték, elmondta: 1984-ben született meg a lemez alapja, kiindulópontja, ami nem más, mint hogy nekünk, embereknek a vérünkben van a vadászat. Az interjúban aztán egy helyütt megjegyzi, jó tudni, hogy vadászösztönünkön emberségünk lényegét adva felül tudunk kerekedni. Ugyanakkor szomorúan teszi hozzá: amikor eljutunk odáig, hogy valaki leteszi a fegyvert, mindig van, aki újra felveszi.

Hodász András esetében is jó volna megélni, hogy még ha jogos is a kritikánk vele szemben, még ha úgy látjuk is, hogy valamit rosszul tett, meg tudjuk beszélni mindezt normálisan, józanul, emberhez méltón. Figyelve arra, hogy semmilyen módon ne nyúljunk a letett fegyver után, nehogy végül mi is bolondvadászatba keveredjünk.”

Nyitókép: Youtube-képernyőfotó