Évértékelőt tartott a hétvégén Donáth Anna. A Momentum eddig szülési szabadságon tartózkodó EP-képviselője már készült a nagy visszatérésre, országszerte intenzív plakátkampány ágyazott meg a beszédnek.
Mielőtt azonban az évértékelés tartalmi részére fókuszálnánk, érdemes megnézni, milyen politikai térbe lép be Donáth Anna a közel egyéves távollét után. A Momentum a rendszert és az ellenzéket leváltani kívánó, tetterősnek tetsző pártként megszűnt létezni tavaly április 3-a után.
Az összefogás választási kudarcát a parlamenti küszöb átlépése sem írhatta felül, ráadásul Gelencsér Ferenc személyében az eddigi legkarakterszegényebb vezetőt választották a párt élére. A valódi, karizmatikus első ember látványos hiánya, illetve a DK kíméletlen és módszeres térnyerése
egy év tartalmatlan és jellegtelen ellenzéki politizálás után újratervezésre kényszerítette a Momentumot.
A vezetői válságra ezért is jelenthet megoldást a nagy Donáth-comeback, aki Gelencsérhez mérten sokkal ismertebb, közkedveltebb, karakteresebb arca az ellenzéknek. A visszatérésre egy online is közvetített évértékelő kínált alkalmat, ahol lehetősége volt Donáthnak a Momentum másik sorskérdésére, a Demokratikus Koalícióhoz fűződő viszonyra is reflektálni.
Jól jelzi egyébként a momentumos belső nyilvánosság kiéhezettségét, hogy a rendezvényen bemelegítő három politikus, Gelencsér Ferenc, Soproni Tamás és Kerpel-Fronius Gábor szereplését udvarias taps kísérte (jó lehet így elnöknek lenni), míg Donáth Annát érezhetően nagyobb felhajtás övezte. Az elsősorban befelé irányuló, bizalmas tónust imitáló beszéd a megerősítésre koncentrált, a visszatérés öröméről szólt, ugyanakkor
szokatlanul élesen üzent a baloldal többi „erejének”.
Le kell szállnunk az ellenzéki vonatról – keményített be Donáth Anna, és kitért arra is, hogy teljesen más politikára van szükség, mint amit az egykori összefogás 2010 óta művel. Önjelölt megváltókat is emlegetett, ami helyett a munka fontosságát hangoztatta. Ezek a kitételek még értelmezhetőek kollektív ellenzékdorgálásnak, azonban a következő mondatok már egyértelmű hadüzenetnek tekinthetőek:
„Ha egy politikus csodát ígér, ne higgyetek neki! (...) Aki ma ellenzéki szereplőként azonnali nagy eredményeket ígér, az nem őszinte veletek. Az pedig, aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik. Reggel, délben meg este.”