„Megnéztem Donáth Anna politikába visszatérő beszédét. Bevallom, nem aggódom a Fidesz jövőjéért. Olyan volt ez a beszéd, mint egy iskolai ünnepség, ahol a Juli a harmadik béből elszavalja Váci Mihály Még nem elég című versét (ötven fölött mindenki érti, miről beszélek). Végig súgógép, csupa előre kigondolt, gondosan kidolgozott gesztus, mimika, hangsúly és szünet. Ötven percen át tartó reménytelen törekvés a spontaneitásra.
De nem ez a probléma, a politikusi szereplés bizonyos mértékig tanulható, fejleszthető. A probléma az, amiről nem volt szó a beszédben. Egyetlen szó sem a nemzetegyesítésről, egyetlen szó sem a kereszténységről, a globalizációról, a migrációról, a nemzeti szuverenitásról, a genderről. Ehelyett közhelyek az egymás megértéséről, az összefogásról, az elesettekről, tervezzük együtt a közös jövőt, de Gyurcsány nélkül.
Ez így nagyon kevés.”
***
***
Nyitókép: Földházi Árpád