Ukrajna 365

Ha hátralépsz, milliós emberfolyamot láttál. Nem fordíthattad el a fejedet. 
Az emberfolyam Keletről Nyugatra hömpölyög, Európa-deltában szétterül. 
Nem tudod, hogy ki ment el, ki maradt. 
Nem tudod, hogy aki maradt, él-e még. 
Nem tudod, hogy aki elment, mit hagyott hátra, és hogy mit keres hol. 
Nem tudod, hogy hány ukrán mennyire orosz, mennyire szláv, mennyire európai. 
(Nem tudod, hogy ezek kizárják-e, avagy erősítik egymást. Eddig úgy tudtad, hogy nincs európai kultúra oroszok nélkül. Most inkább kizárólag ukránokról beszélünk, hogy ne beszéljünk az oroszokról és a kultúráról. Egy jó szót nem hallani az oroszokról, még a végén meglincselnek, ha a villamoson észreveszik, hogy Dosztojevszkijt olvasol. 
De ez nem az ukránok és az oroszok baja, ez az európaiak baja. A mi bajunk.  
Vissza az emberfolyamhoz.)
Nem tudod, hogy amióta elindultak, hányan lettek árvák és hányan özvegyültek meg. 
Nem tudod, hogy Nyugaton hányan néznek aggódva, könnyes szemmel Kelet felé. 
És azt sem tudod, hogy ki mit lát: ágyúzott szülőföldet vagy legyőzendő Oroszországot. 
Nem tudod, hogy ha baj lesz hazád keleti határaitól nyugatabbra, akkor hová mennek tovább. Hogy megyünk-e velük mi is a nagy büdös semmibe. 
Vagy maradunk, mint ahogyan maradtak ukránok Ukrajnában is, mert mégiscsak az a hazájuk. Számunkra Kölcsey összefoglalta kétszáz évvel ezelőtt ezer esztendő tapasztalatát: Isten az embernek egy szívet adott és egy hazát. 
Nem tudom, te mire jutottál az elmúlt egy évben. 
Nekem minden sejtem tiltakozik a háború ellen, belegondolok, szakad a szív. 
De maradok. Maradnék. Zsigeri ellenkezésem ellenére mennék a frontra. Mert a háború gyűlöleténél erősebb a hazaszeretet. Magyarország a hazám, otthonom a Kárpát-medence. 
Igen, Kárpátalja is, látod amottan az emberi sorsot. Emberit s magyart. Értük is maradnunk kell, azokért a magyarokért, akik ott élnek a szülőföldjükön. Ez elmúlt bő száz évben megtanulhattuk, magyarként rajtunk kívül nincs nekik senkijük. Az a haza, amiért az ott maradó magyar férfiak meghalnak, nem hazaként viselkedik velük szemben. Még most sem, amikor tényleg szüksége van rájuk. Elköveteli az életüket, miközben elveszi a lehetőséget a gyermekeiktől, hogy anyanyelvükön lehessenek tudóssá. Magyarként meghalhatsz, élni csak ukránul élhetsz teljes életet. Ezt is látnunk kell. Nem fordíthatjuk el a fejünket. Ez is Ukrajna. Ez is Európa.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: FEDERICO GAMBARINI / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP