Ez a téma úgy kellett a liberális mainstreamnek, mint egy falat kenyér.
„Miért nem lehet emelt fővel távozni? Az első gondolatom ez volt, amikor szombaton András atya ismét a nyilvánosságra lépett. Már rég hallottunk felőle, ezért a tőle megszokott módon berobbant a hírekbe, és a hozzá közel álló plattformok: Index, Telex, 444, HVG, Szemlélek és a Magyar Kurír azonnal le is csapott az áldozat visszaemlékezéseire, hiszen megtudtuk, hogy őt is abúzus érte, és hát persze, hogy egy paptól.
Ez a téma úgy kellett a liberális mainstream-nek, mint egy falat kenyér. Jó lehetőség arra, hogy eltereljék a figyelmet Krúdy Gyula Általános Iskola LMBTQ-aktivista munkatársának beismerő videójáról. Napok óta csámcsognak András atya történetén. Az atya ismét kilépett a fényre, óriási elismeréseket kapott azoktól, akik egy kanál vízben megfojtanák az Egyházat, még Perintfalvi Rita »nagyasszony« is gratulált neki, sőt felajánlotta »szakmai« segítségét a trauma feldolgozásában.
Az egész itt kezd nevetséges, és egyúttal felháborító lenni. Több év teológiai tanulmányok, szemináriumban töltött idő, lelkivezetővel történő rendszeres találkozások és papként a szolgálatban eltöltött idő is kevés volt ahhoz, hogy az őt ért sérelmekre gyógyírt keressen? Miért nem sikerült? Talán azért mert akkor nem volt aktuális a kérdés? Vagy olyan mélyre elásta, hogy éppen a betegszabadsága után, a világi életre lépésének nagy döntésével került a felszínre? Csak nem áldozatkutatásba, őket segítő munkára szeretne vállalkozni, ehhez pedig szükséges a saját érintettségének fitogtatása? A kérdésre csak ő tud válaszolni, de nem értem, hogy miért volt erre most ismét szükség. A Szemlélek oldalon hozott cikke után, ma a Telex állt elő egy hosszú interjúval, melyben még azért bele rúgott azokba, akik hivatásukat megélve szeretnének dolgozni a lelkekért, a rájuk bízott hívekért. A riportban vagy önleleplezést követett el, vagy a hallgatóságban minden áron fel akarja kelteni a gyanút, hogy aki maga köré gyűjti a fiatalokat, állandóan programokra viszi őket, sőt még a plébániára is beengedi a fiatalokat már gyanús!”
Nyitókép: Youtube-képernyőfotó
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Bemutatják a nyilvánosság számára készített kormányprogramjukat, amelyről az extiszás szakpolitikai vezető is beszélt. De sokkal fontosabb kérdés, hogy mit nem akarnak bemutatni a nyilvánoság előtt.
A Lucinai Szent Lőrinc Bazilika restaurátora nem is akármilyen szerepben festette meg az olasz kormányfő-asszonyt, a baloldal teljesen kiakadt.
