Vucsics úgy vélte, hogy az észérvek már nem számítanak, a Nyugat csak a saját elképzeléseit akarja megvalósítani, nem hallgat senkire, és aki az útjába áll, azt félresöpri.
Nagy kérdés, hogy az oroszellenesnek gondolt önveszélyes szankciókat meddig lehet fokozni, s az idő múlásával a kiszámíthatatlan sors kinek a malmára hajtja a vizet. Nagyon nehéz együtt élni az ukrán nép és a kárpátaljai magyarság szenvedéseivel, és nehéz elviselni a politikai támadásokat. Tudjuk, hogy aki harcol, az győzni akar, de azt is tudjuk, hogy az Ukrajnába öntött fegyverek nem hozzák közelebb a békét.
A mának is üzent Rudyard Kipling a Ha… című költeményének első soraival (Kosztolányi Dezső fordítása): »Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket.« Igen, ma fejvesztve gáncsol minket vak, süket, de bízni kell magunkban és abban, hogy Európába visszatér a politikai bölcsesség és józanság kora.”