Akadtak páran, akik felemelték a szavukat az embertelenség ellen.
„Szégyenteljes eseményre emlékezünk január 19-én, amikor a magyarországi németek kitelepítésére gondolunk vissza. Könyörtelenül, emberséget nélkülözve üldözött el 200-250 ezer német származású magyar embert Magyarország a második világháború után a kollektív bűnösség jegyében. Egy népcsoportot hibáztattak Hitlerért, a nácizmusért. Persze igényt tartottak sokan a javaikra is egyúttal (ahogy történt ez a 600 ezer zsidó származású magyar ember esetében 2 évvel ezt megelőzően). Nem mentség a tény, hogy a németek kifosztása és elűzése otthonukból Csehszlovákiában, Lengyelországban és Jugoszláviában is nagy intenzitással zajlott ebben az időben. Északi szomszédunk a Beneš-dekrétumok alapján az ottani magyarságot is hasonló módon bűnösnek bélyegezte, és jelentős részét deportálta, vagyonától megfosztotta. (Déli szomszédunkban ezrével végezték ki őket.) Itthon a politikai élet többsége – a Kisgazda Párt, a Kommunista Párt, a Parasztpárt – mellé állt e gaztettnek. Nagy Imre, Rákosi Mátyás, Tildy Zoltán, Kovács Imre, id. Antall József és sokan mások helyeselték a jogfosztást. Talán mondhatjuk, hogy ez volt a korszellem.
De mégis akadtak páran – igaz, a kisebbség, ahogy a zsidóüldözés idején is –, akik felemelték a szavukat az embertelenség ellen. Ilyen volt Bibó István is, aki aztán 10 év múlva, a forradalom idején a mártír Nagy Imre kormányának államminisztereként ment a börtönbe. Ő mert 1946-ban is a többséggel szemben a tisztesség oldalára állni. (»Ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, legalább legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival élés olyan demoralizálást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke.«)
Jobb lenne a világunk és mi itt a Kárpát-medencében is előbbre tartanánk, ha többször mernénk ellenállni a korszellemnek. Hiába követelnek sokan és hangosan valamit, attól még lehet, hogy a kisebbségnek van igaza. Ezért fontos a demokrácia és a szólás szabadsága, mert tévedéseinket leginkább ezek segítségével tudjuk korrigálni. Emlékezzünk hát most az áldozatok és a szenvedők mellett azokra is, akik szót mertek emelni az embertelenség és a jogtalanság ellen.”
Nyitókép: Fodor Gábor Facebook-oldala
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Míg Bandholtz tábornok lovaglóostorral kergette el a Nemzeti Múzeumtól a betolakodókat, addig a magyar tiszt furfanggal igyekezett menteni a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum kincseit.
Az 1951-es kitelepítések egyik legellentmondásosabb aspektusa, hogy az „osztályidegen” személyek között számos zsidó nagypolgár, bankár, kereskedő is volt.
A Rákosi-rendszer megannyi diktatórikus lépése közül az egyik legemblematikusabb az 1951-es kitelepítési sorozat volt.
Mikor lehet jó nemcsak a magyar és a szlovák vezetés, de a két nemzet közötti viszony is? Egy rendkívüli kötet újranyitotta a kérdést, és újra rá kellett döbbenni: a történelem máig ható propagandaértelmezése áll a két szomszéd közé.
Az olajszállítások körüli helyzet rendkívüli intézkedéseket igényel a kormánytól.
A Béketanács ugyan közvetlenül a közel-keleti béke feltételeinek megteremtését tűzte ki célul, de valójában a kialakulóban lévő új világhatalmi rendszer alapintézménye lehet.
A CDU nem tudta visszaszerezni az első helyet, az SPD alig jutott át az öt százalékos küszöbön.
Az eset megdöbbentő, várjuk a reakciókat ellenzéki részről.
