Micsoda évkezdet ez... Ki megy el még, hányan maradunk?

„Egy ismerős az Arany János-verset tette fel a fb-ra Mécs Imrét, előtte talán Tamás Gazsit búcsúztatva: »Halnak, halnak,/ Egyre halnak,/ Színe, lángja a magyarnak.«

Téyleg a színe-lángja. Van olyan, hogy morális teljesítmény. Mécs Imrének persze volt kiemelkedő politikai teljesítménye is, Tamás Gazsinak pedig intellektuális-tudományos, de a lényeg talán mégis ez. A kikezdhetetlen, alkut nem ismerő, világító morális teljesítmény.

Az, amivel Mécs Imre a forradalom leverése után is új szervezkedésbe kezdett társaival, amivel, amikor ezért halálra ítélik, kibírja a siralomházban, a halálra ítéltek cellájában töltött 9 hónapot. (Azt mondják, nagybátyjának, a pap-költő Mécs Lászlónak a barátja: Kodály Zoltán közbenjárására változtatják életfogytiglanná az ítéletét). Az 1963-as amnesztiával szabadulva sem adja fel egyetlen percre sem, legyen szó akár nagy, akár kis ügyről.

Amikor a Kossuth tér átrendezésekor eltüntetik onnan a Forradalom Lángját, (amelyet Göncz Árpáddal együtt ők kezdeményeztek), addig talpal, addig kutat, míg meg nem találja a kidobott emlékművet egy vidéki kőfaragó telepen. Elhozza. Mert a Lángot, minden lángot meg kell menteni.

Legtöbbször így láttam a tüntetéseken, ahogy a képen van: fényképezőgéppel a nyakában, mellette Fruzsi. Magyar Fruzsina, a felesége. Most végignéztem a fb oldalán a képeit. Mindet lehetetlen: többszáz, ha nem ezer van belőlük. Mert nála többször senki sem állt ki demonstrálni. Ott volt, bármilyen jó ügyről volt szó: szociális bajok, jogtiprások, történelemhamisítás ellen, Ligetvédők között, Roma Büszkeség napján, az Európa-himnusz közös éneklésénél Fischer Ádám vezényletével a Szabadság téren.

Több képen magamat is látom, már nem is tudom, milyen alkalomból. Nézem a fotókat, de nem emlékszem, miért álltunk ott 2015. áprilisában vagy szeptember 20-án. De ha ő is ott volt, az garancia, hogy jó helyen voltam.

2006-tól a mi frakciónk tagja lett. Akármennyit hibáztunk, botladoztunk akkoriban, ez is kicsit igazolás, nekünk, ott lévőknek.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos