„Senki földjének szokták nevezni azt a földsávot, amely két ország határsorompója között húzódik. Ugyanígy hívható a harctéren az ellenséges arcvonalak közötti zóna is, amelyet egyik fél sem tart megszállva, de senki földje lehet a gazdátlan, birtokos nélküli terület is.
A senki földjén nem élnek emberek. Nincsenek gyárak, templomok, kórházak, és lakóházak. A terület nem áll mezőgazdasági művelés alatt, és parasztgazdaságok hiányában haszonállatok sem legelészhetnek rajta. Nincsenek iskolák, ezért aztán gyermekzsivaj sem veri fel a csendjét.
A senki földje barátságtalan, lakatlan vidék, amely inkább elválaszt, mint összeköt. Igazából értéktelen, olyan szükséges rossz. Van, de minek. Nem hasznosítható, senki által nem kedvelt és senki tulajdonában nem álló, néptelen földdarab.
Most, hogy a meghatározáson túl vagyok, rátérek a lényegre. Magyarország miniszterelnöke az élet-halál harcot folytató Ukrajna 603 ezer négyzetkilométeres területét, kb. 40 millió ukrán hazáját a senki földjeként emlegette. Most, hogy észak-keleti szomszédunknak új orbáni neve van, illik azt nagybetűvel írnom: Senki Földje.
A senkik fővárosa tehát az oroszok által ostromlott Kijiv, a háborús sebeket viselő Harkivot is nímandok lakják. Orbán »elfelejtette«, hogy Munkács, Beregszász és Ungvár magyar nemzetiségű lakosai sem a senki földjén élik mindennapjaikat, hanem Kárpátalján.