Közülük a katonaférfiak – ukrán állampolgárként – nem egy értéktelen földdarabot védenek, hanem a hazájukat, amelynek szülőföldjük (Kárpátalja) is a része. Magyar apák és fiúk nem a senki földjéért áldozzák fel drága életüket, hanem a szabad és független Ukrajnáért!
Orbán felelőtlen nyilatkozata tehát nem csak az ukrán többséget, hanem a hatalmas ország valamennyi kisebbségi népcsoportját is megbántotta. Az otromba magyar miniszterelnök a gusztustalan minősítésével valósággal belegázolt a honvédő harcot folytató ukránok, magyarok, románok stb. lelkébe. Súlyosan megsértette a politikai fair play legalapvetőbb szabályát, hiszen lekezelően és durva módon nyilatkozott egy orvul megtámadott, szabadságáért küzdő országról.
Orbán azt sem mérlegelte, hogy bornírt megfogalmazásával százezernyi kárpátaljai magyar békéjét és biztonságát is veszélyeztetheti, hirtelen odavetett mondatai a legjobbkor jöttek a szélsőséges nacionalista randalírozóknak és uszítóknak.
Az orbáni »elszólásnak« a hatására aztán érkezett egy elfogadhatatlan stílusú és tartalmú reflexió a távoli Dnyiproból, amely iromány brutális erejű verbális pofonokkal sorozta meg a magyar miniszterelnököt, és ezzel párhuzamosan igaztalanul gázolt a magyar nép becsületébe.
Az egymilliós ukrán város polgármestere nem fogta vissza magát: övön felül és övön alul is hatalmas ütéseket mért Orbán Viktorra. A levél szerzője azonban nem elégedett meg a magyar kormányfő rendreutasításával, hanem szimpla tényhamisításokkal fűszerezve gyalázta országunk múltját és jelenét.