Hazánkban az eszkaláció a konszolidáció.
„2007 óta a miniszterelnök sokszor, sokfelé fordult, legújabb külpolitikai doktrínája, a kompország koncepció megvalósítása. Holott ezt a több évszázados külpolitikai stratégiát a magyar társadalom már leváltotta. Hiszen azért léptünk be az emberek akaratából, népszavazás útján, a NATO-ba és az EU-ba, hogy végre partot érjünk, Nyugaton.
De ezt nem hajlandó tudomásul venni Orbán Viktor, inkább demokraták helyett diktátorokkal fog kezet, Kínában a szabadság hősei helyett a Tienanmen téri kommunista emlékművet koszorúzza. Gigahitelt vesz fel Kínától, ami sosem térül meg, hogy egy olyan vasútvonalat korszerűsítsen, amit sosem fognak kihasználni. De említhetnénk az orosz pénzen és technológián alapuló Paks2-t, aminek az építkezése sosem akar elindulni, de a hitelt már felvettük rá Putyintól. Orbán Viktor – állítása szerint – öt órát tárgyalt Putyinnal »békemissziót« teljesítve egy olyan időpontban, Ukrajna lerohanása előtt pár héttel, amikor hazai ideológusai fennen hirdették, hogy ki sem fog törni a háború. Eközben folyamatos szabadságharcot folytat a szövetségeseivel szemben. Üzen és megállítja »Brüsszelt« a plénum előtt, majd próbálja az általa felkorbácsolt indulatokat enyhíteni a diplomáciai tárgyalásokon, hogy Magyarország ismét hozzájuthasson az uniós forrásokhoz , amit miatta vettek el a magyar emberektől. Hazánkban az eszkaláció a konszolidáció.
Az oroszokhoz való dörgölőzés is csak annyit hozott, hogy mi azt kapjuk jutalmul, amit mások büntetésül: rekorddrágán vehetjük a gázt Oroszországtól.”
***
Nyitókép: Gelencsér Ferenc Facebook-oldala