Tettük akkor is hazaárulás, ha az ürügyül használt rágalomnak – Magyarország diktatúra – bármi alapja lenne. Csakhogy nincs. Magyarország demokrácia. A tavaszi parlamenti választásokat még a nyakunkra küldött nemzetközi megfigyelőhad is rendben lévőnek találta, a média sokszínű, szabadon gyülekezhetünk, írhatunk, beszélhetünk. Senkinek nem lövik ki a szemét a rendőrök, mint Dobrev férjének regnálása idején, nem verik félholtra a tüntetőket, nem tartóztatják le ártatlan fiatalok százait, mint 2006 őszén.
Ma még a hídfoglalókat meg a miniszterbábukat akasztgató, nyíltan gyilkosságra buzdító csőcseléket sem zárják kaptárba. (Sajnos.) A Magyarország kifosztására szavazó hat aljaember tettéért ma már nem kötél jár, mint Hegedűs hadnagynak, hanem brüsszeli buksisimogatás. Sőt még az ő köreikben szoktak nekünk kandelábert meg lámpavasat ígérni a Márki-Zayk, Szarvas Koppány Bendegúzok. (...)
Azok után, hogy éppen Dobrevék aljaskodásai miatt nem kapjuk meg a tanárok béremeléséhez szükséges forrásokat, még van pofája odavonulni, összevissza hazudozni és a pénzek befagyasztását követelni. Velejéig romlott, sátáni figura. Nagyapa büszke lehet rá.