Sokan nem tudnak, nem is akarnak másképp írni, mint a félkegyelműek indulatával.
„Karácsonykor mit olvasgasson az ember, gondolkodtam a napokban, végül leemeltem hűséges mesterem, Csokonai Vitéz Mihály kötetét a polcról, fellapoztam A méla Tempefőit. Láttam persze a hajdan készült remek tévéfilmet, olvastam is a színdarabot, tudtam, hogy befejezetlen munka, emlékeztem a történet szövésére, a szereplőkre is. Aztán ahogyan jobban elmerültem az olvasásában, valósággal beszippantott ez a különös, furcsa, torz rokokó világ, amelyben olykor pusztába kiáltja a saját hazájában senyvedő költő, hogy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
Ami azonban magánál a műnél is érdekesebb, talán csak később ötlik fel az emberben. Csokonai nyelve a legnagyobb kincse ennek a régi színdarabnak. A tanult szerelmesek finomuló, kecses mondatai, a vidéki gavallérok divatkönyvből lopott, otromba szóhasználata, a német könyvkereskedő csikorgó, germán logikája, a hajdúk buta, babonás kiszólásai ömlenek ki a párbeszédekből. Mind-mind Magyarország ez a különös, kavargó világ, amely soha nem süllyedhet el, hiszen ma is, akkor is, csakis annyit adhatunk, amennyi a lényegünk, az pedig nemcsak kifejez minket, de látható is mindenki számára.
Németh László többször írt arról – többek között legvitatottabb munkájában, a Kisebbségben című tanulmányában –, hogy a nyelvújítás előtti magyar nyelv még őrizte a régi, patinás zamatot, amit aztán az újonnan csiholt nyelvészet, szófűzés, mondatszerkesztés végképp eltüntetett. Németh László író kedvencei között természetesen ott találjuk Csokonait is, mint az akkor legkorszerűbb francia valamint a magyar műveltség hordozóját, aki a főurak és a debreceni úri kocsis nyelvét egyaránt remekül értette. (Csak zárójeles megjegyzés, hogy eredeti, csilingelő mondatait, humoros, néha szókimondó megjegyzéseit a nyugatos Kazinczy és Kölcsey éppen olyan borzadállyal olvasta, ahogyan ma mi is rácsodálkozunk a nyelvújítás egykori vadhajtásaira).”
Nyitókép: Facebook
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Az utolsó napok Tokióban, búcsú a felkelőnap országától és az évadtól, a sorozattól.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Javier Milei argentin elnök lenyűgöző éleslátásról, műveltségről és szilárd világnézetről tett tanúbizonyságot egy olyan eseményen, ahol a jelek szerint káosz és tanácstalanság uralkodott a fejekben.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
