Sokan nem tudnak, nem is akarnak másképp írni, mint a félkegyelműek indulatával.
„Karácsonykor mit olvasgasson az ember, gondolkodtam a napokban, végül leemeltem hűséges mesterem, Csokonai Vitéz Mihály kötetét a polcról, fellapoztam A méla Tempefőit. Láttam persze a hajdan készült remek tévéfilmet, olvastam is a színdarabot, tudtam, hogy befejezetlen munka, emlékeztem a történet szövésére, a szereplőkre is. Aztán ahogyan jobban elmerültem az olvasásában, valósággal beszippantott ez a különös, furcsa, torz rokokó világ, amelyben olykor pusztába kiáltja a saját hazájában senyvedő költő, hogy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
Ami azonban magánál a műnél is érdekesebb, talán csak később ötlik fel az emberben. Csokonai nyelve a legnagyobb kincse ennek a régi színdarabnak. A tanult szerelmesek finomuló, kecses mondatai, a vidéki gavallérok divatkönyvből lopott, otromba szóhasználata, a német könyvkereskedő csikorgó, germán logikája, a hajdúk buta, babonás kiszólásai ömlenek ki a párbeszédekből. Mind-mind Magyarország ez a különös, kavargó világ, amely soha nem süllyedhet el, hiszen ma is, akkor is, csakis annyit adhatunk, amennyi a lényegünk, az pedig nemcsak kifejez minket, de látható is mindenki számára.
Németh László többször írt arról – többek között legvitatottabb munkájában, a Kisebbségben című tanulmányában –, hogy a nyelvújítás előtti magyar nyelv még őrizte a régi, patinás zamatot, amit aztán az újonnan csiholt nyelvészet, szófűzés, mondatszerkesztés végképp eltüntetett. Németh László író kedvencei között természetesen ott találjuk Csokonait is, mint az akkor legkorszerűbb francia valamint a magyar műveltség hordozóját, aki a főurak és a debreceni úri kocsis nyelvét egyaránt remekül értette. (Csak zárójeles megjegyzés, hogy eredeti, csilingelő mondatait, humoros, néha szókimondó megjegyzéseit a nyugatos Kazinczy és Kölcsey éppen olyan borzadállyal olvasta, ahogyan ma mi is rácsodálkozunk a nyelvújítás egykori vadhajtásaira).”
Nyitókép: Facebook
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Magyar Péter a no fucking way megnyilatkozásával még semmit nem tett a világosság kiterjesztéséért.
Több tucat bűnözőnek ad kegyelmet utolsó napjaiban az amerikai elnök.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
