Megatrendek az orosz-ukrán háborúban

„1. Világrendváltás – a háború egyértelművé tette azt amit mar hosszú ideje sejtünk. Az egy pólusú világrend már a múlté, és a nemzetközi rendszer a rendből a káosz felé halad. Hogy milyen lesz az a világrend, ami ebből a káoszból majd kiemelkedik, az még a jövő zenéje.

2. A nemzetközi rendszer trilemmája – A nemzetközi rendszer legfontosabb kérdése a három szuperhatalom egymáshoz való viszonya. Az ukrán háború kapcsán úgy tűnik, hogy ebben a geopolitikai szerelmi háromszögben Oroszország és Kína lépett frigyre, és az USA, tágabb értelemben a Nyugat, hoppon maradt. A kor tragédiája, hogy a háromszögek a természetüknél fogva jóval instabilabbak, mint a diádok.

3. Párhuzamos Hidegháborúk – 1991-ben sikerrel zártuk le az első hidegháborút, és fél évszázadon át sikerült elkerülnünk egy globális termonukleáris konfliktust. A kialakuló második hidegháború tulajdonképpen nem egy, hanem két párhuzamos hidegháború: az egyik Oroszország a másik Kína ellen. Hogy mennyire kapcsolódik egymásba a két diádon belüli szuperhatalmi szkander, azt meg nem tudjuk pontosan felmérni.

4. A nyugati kiterjesztett elrettentés összeomlása – A Nyugatnak, ezen belül a NATO-nak, ezen belül az USA-nak sikerült hosszú időn át elrettentenie Oroszországot attól, hogy az 1991 után kialakult európai status quo ellen érdemben fellépjen. Hogy honnan tudjuk, hogy ez az elrettentés összeomlott? Onnan, hogy február 24-én Európa legnagyobb állama megtámadta Európa második legnagyobb államát. Az egymillió dolláros kérdés, hogy csupán a kelet-európai regionális elrettentés omlott-e össze, vagy pedig a Nyugat általános elrettentő képessége. Hamarosan tudni fogjuk a választ.

5. A szabályokon alapuló világrend népszerűtlensége – A Nyugat által felépített és birtokolt úgynevezett „szabályokon alapuló világrend” meglehetősen kiment a divatból. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Oroszország egy megakihívást intézett ez ellen a világrend ellen a Nyugat hazai pályáján, Európában, akkor a világ államainak a háromnegyede nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz. (...)

9. Mennyiség kontra minőség – A második világháború tapasztalataival szakítva a Nyugat következetesen a minőségre helyezte a hangsúlyt, ezzel remélve ellensúlyozni a keleti blokk nyomasztó mennyiségi fölényét. Izrael sorozatos győzelmei a szovjet doktrína szerint felszerelt és vezetett arab hadseregek felett megerősíteni látszott ennek a döntésnek a helyességét. Az ukrán háborúban azonban a nyugati doktrína és a nyugati technológia minőségi fölénye nem volt képes hasonlóan látványos eredményeket elérni.

A legtöbb, amit elmondhatunk, hogy sikerült patthelyzetet kialakítani egy számbeli hátrányban lévő, rosszul kiképzett, rosszul ellátott és rosszul vezetett orosz expedíciós haderővel szemben. Mivel a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy egy adott háborún belül az idő múlásával a mennyiség egyre fontosabb lesz a minőségnél, a jövő nem sok jóval kecsegtet Ukrajna számára. A Nyugatnak felül kell vizsgálnia a minőségen alapuló katonai filozófiáját, és fontolóra vennie, hogy nem érkezett-e el az idő a tömeghadseregek visszatérésére.”

Nyitókép: Olga Maltseva / AFP