Az igazán ütésálló gazdaságok a konjunktúra éveit nem csupán kiélvezik és felélik, hanem felkészülnek a szűk esztendőkre.
„Az elmúlt évek drámai módon világítottak rá arra az evidenciára, amit a rendszerváltás óta a szőnyeg alá szerettünk söpörni: nem a GDP mutatja meg egy ország valódi versenyképességét, hanem azok a stratégiai termelői kapacitások, amelyek felett egy ország rendelkezik, amelyek segítségével a törvényszerűen érkező válságok hullámait képes átvészelni. Az igazán ütésálló gazdaságok tehát a konjunktúra éveit nem csupán kiélvezik és felélik, hanem felkészülnek a szűk esztendőkre.
Hogyha azok jönnek, márpedig jönnek, és ezt most éppen megtapasztalhatjuk újra, akkor ne nagyon fájjon (hogy klasszikusokat idézzek). Persze, eső után köpönyeg, mondhatják többen, a válság már itt van, beköltözött a számláinkba, a benzintankjainkba, a fűtési rendszereinkbe, a bevásárlókocsinkba és az idegeinkbe is. De talán ilyenkor sem csupán védekezni ér, talán érdemes körülnézni, hol lehet stratégiai szempontból fontos döntéseket hozni. (Akár 0 forintosakat is, de ez egy másik történet és egy másik cikk témája.)
Évek óta hallani a dunaújvárosi Vasmű nehézségeiről: tömeges elbocsátások, két részletben érkező fizetés, alacsony termelési volumen – ezek a nem túl vidám hírek szóltak az elmúlt években a Dunaferről. Az egykor szebb napokat látott gyár kálváriája azonban nem tegnap kezdődött. A rendszerváltozás után az egész magyarországi kohászat átalakult, a diósgyőri és az ózdi vasműveket privatizálták, aztán néhány éven belül meg is szűntek, vagy csak önmaguk árnyékaként működtek tovább. Dunaújvárosban a ’90-es évek végétől folyamatos téma volt a technológiaváltás, valamint az, hogy az elengedhetetlen fejlesztésekhez jelentős befektetésekre lenne szükség.
Az állam erre nem akart áldozni, ezért amolyan nagykoalíciós együttműködésként már az első Orbán-kormány alatt elindult a privatizáció előkészítése, amit a Medgyessy-kabinet fejezett be, végül gyurcsány ferenc miniszterelnökségének első napjaiban került a cég az új tulajdonoshoz.”
Nyitókép: MTI Fotó: Máthé Zoltán
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Mindkét magyarral elégedettek.
Elektronikus nyilvántartás lép a helyébe.
