Most is rendszerellenes vagyok!

„ (...) Hogyan lett a korai Orbán-hívőből hosszabb-rövidebb MIÉP-es kitérő után nyíltan elkötelezett fideszes?

Eredetileg ős-SZDSZ-es voltam, hiszen a szadesz nagyjai oda jártak a Beatrice koncertjeire. Láttam, okos emberek, s ugyan nem léptem be a pártba, de velük szimpatizáltam, mert gyorsan le akarták bontani a komcsi rendszert. Szóban, mert a tetteik más mutattak. Ott voltam az MDF kormány megalakulása után az úgynevezett médiahajón és magyaráztam Pető Ivánnak, hogy konstruktív ellenzéki álláspontra kellene helyezkedni, mert szarban van az ország. Erre kioktatott, hogy én csak zenéljek, ehhez nem értek. Ilyesmit korábban a popzenei élet ura, Erdős Péter mondogatott. Megsértődtem, és hamarjában azt nyilatkoztam a Népszabadságnak, hogy MDF-es, azaz kormánypárti vagyok. Minő véletlen, az összes bulinkat azonnal lemondták, hónapokig nem játszottunk. Napjainkban meg ott látom az Orbán-fóbiás művészeket a Fidesz rendezvényein. Elmaradt a mélyszántás, most is a régi brancs hívei mondják meg, mit kell szeretni, mit kell utálni. Olyanok beszélnek diktatúráról, akik egy percet sem éltek benne. Kíváncsi lennék, mit szólnának a mai »szabadságharcosok«, ha csak egy hónapra visszajönne például 1986. Útlevél nyista, pofád befogod, most meg oda utazol, ahová csak akarsz, és a sarkon kedvedre O1G-zhetsz, míg '86-ban egy félreérthető szóért elvittek a rendőrök. Meg is mondtam Kötcsén egy »diktatúra« feliratot mutogató alaknak, hogy ha diktatúra lenne, akkor most nem állhatna itt.

A Nemzet Csótánya megtisztelő címtől nem vezethetett egyenes út az elegáns, babos nyakkendőben végigült tévés produkciókig. Volt az a pénz, amiért korpás lett a hajad?

Nem csak a pénz számít, bár jó, ha sok van belőle. Adódott egy lehetőség, és az amúgy is nagy pofám még nagyobbra nyithattam, bátran megszólhattam az úgynevezett celebeket, akik valahogy nem villogtak. A rockszakma apraja-nagyja nekem esett, nem igazán értettem a miértjét. Egyikük sem vette magának a fáradságot, hogy megmutassa, ő jobban, sőt, sokkal jobban csinálná. Tessék, ülj be, mondjuk az X-faktorba és legyél te a legjobb! Nem is olyan régen még rendszeresen kétmilliónyian nézték, mit és hogyan csinálok a tévében. A zenészt persze nem lehet a műanyag celebekkel összehasonlítani, mert van mögötte valódi teljesítmény, míg utóbbiak csak főállású magamutogatók, mi pedig röhögünk rajtuk. Persze, ha valaki hülyét akar csinálni magából, hát tegye!

(...)

Milyen hosszú a bakancslistád? Van még néhány megvalósításra érdemes álmod?

Elég rövid az a lista, nagy terveim már nincsenek, amik még vannak, azoknak nem igazán kedvez mostanság a csillagok állása. Az anyagi függetlenséget szeretném megtalálni, hogy fütyülhessek a világra, hogy segíthessek négy unokám felnevelésében. Nehéz időket élünk, tüntetnek a pedagógusok, a hátukra meg felkapaszkodnak az ellenzéki politikusok, hátha sikerül megdönteni a kormányt. Aztán itt a nyakunkon a háború. Persze tudom, szegény ukránokat megtámadták, de azért nehéz elfelejteni a második ukrán front be- és felvonulását. Most is rendszerellenes vagyok, de most a világot behálózó liberális rendszer mindenhatósága ellen lázadozok. Most saját magunkért kell kiállni, és nem a liberális média »útmutatásait« követve gyűlölni magunkat, lerománozni, letótozni az erdélyi, felvidéki magyarokat.”

Nyitókép: Földházi Árpád