Jó volt, hogy volt, de most már el kell engednünk a benzinársapkát

Írta: Litkei Máté, Toldi Ottó (Klímapolitikai Intézet)

Múlt péntektől kezdődően a hazai kutakon az üzemanyag pánikszerű felvásárlásának lehettünk tanúi, miután elterjedt az az információ, hogy a kormány megszünteti az üzemanyag-ársapkát. Sajnos ez a híresztelés önbeteljesítő jóslatnak bizonyult, mivel a kialakult ellátási probléma végül azt eredményezte, hogy kedd késő este egy rendkívüli Kormányinfón bejelentették: nem tartható tovább az árkorlátozás.

A kormány az elmúlt időszakban többször megerősítette, hogy mindaddig fennmarad az üzemanyagár-plafon, amíg az ellátás biztonsága nincs veszélyben. A kormányzati erőfeszítés mindvégig kitartott annak ellenére, hogy az utóbbi időben a MOL és egyéb üzemanyagpiaci szereplők többször is jelezték, hogy a határaihoz érkezett el a hazai üzemanyag ellátás.

a hazai fogyasztás január óta 26%-kal növekedett, ráadásul volt olyan időszak is, amikor a Barátság kőolajvezeték is részlegesen leállításra került. Tovább rontotta a helyzetet a százhalombattai Dunai Finomító üzemszünete, majd meghibásodása is. A kegyelemdöfést a múlt pénteken kezdődő és egész hétvégén kitartó üzemanyag-vásárlási dömping adta meg. A pénteken még kör-SMS-ek formájában terjedő, az árstop megszűnéséről szóló hamis híresztelés olyan pánikvásárlási hullámot indított el, amely a hazai kutak negyedét teljesen leapasztotta és országos ellátási problémához vezetett.

Az akkut hiány valószínűleg mérséklődött volna, hiszen a százhalombattai finomítóban véget értek a javítási munkálatok és a pánikvásárlási hullámok is elülnek idővel, de a hétvégi helyzet rámutatott, hogy ha ennyire kifeszített a hazai ellátás és ennyire kontrollálhatatlanok a vásárlási dömpingek, akkor az ellátási probléma rendszeresen visszatérő jelenséggé válhatott volna idehaza.

Tudni kell, hogy

és most ezekkel a képességekkel kellett ellátni a teljes fogyasztói igényt. A MOL valószínűleg tényleg elment a falig. Hál istennek nem a finanszírozással, nem a likviditással volt a gond, hanem elsősorban a logisztikai lehetőségek, az üzemanyag és a türelem fogyott el.

Pedig a MOL egyáltalán nem jött ki rosszul eddig a nemzetközi energiapiaci változásokból. A 2021-es 2,8 milliárd eurónyi adózás előtti nyereségüket idén várhatóan 4,4 milliárdra tudták volna növelni, ha minden változatlan formában megy tovább. De még több, akár 5,5 milliárd euró is lehetett volna ez a haszon, ha nincs ársapka a 95-ös benzinen, amelynek köszönhetően viszont több, mint 1,1 milliárd euró (460-480 milliárd forint) maradt az emberek zsebében. Most majd jön persze az extraprofit adó, ami egyes számítások szerint 210 milliárd forinttal, más becslések szerint 400 milliárd forinttal apasztja a tovább MOL pénztárcáját. De így is marad nagyjából 1410 milliárd forint (3,2-3,4 milliárd euró) profit, ami 20 százalékkal több, mint a 2021-es eredmény. A MOL nyereségességét tehát nem kell félteni.

Ennyiben lehetne összefoglalni a hazai benzin ársapka történetét. Minden napján tudtunk belőle profitálni amíg működött, de ahogy a kormány is megerősítette, ez csak addig fenntartható, amíg a MOL el tudja látni az országot, teljes kapacitással üzemelnek a finomítók és folyamatos a szállítás a Barátság kőolajvezetéken. És itt jön be egy olyan szempont, amit nem szoktak említeni pedig talán a legfontosabb.

Semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy az oroszok az EU-G7 ársapkára való általános válaszként nem állítják le a vezetékes olajszállítást. vagy az ukránok nem csapolják meg drasztikus mértékben a Közép-Európába szánt olajmennyiséget – hiszen óriási ott az üzemanyaghiány –; kihasználva, hogy a Barátság vezeték nyomvonala rajtuk keresztül halad.

azért, hogy a Barátság kőolajvezeték leállása esetén is biztosítható legyen a kőolajimport.

Érdekes kérdés azt is megvizsgálni, hogy hogyan jutottunk el ideáig, hiszen a köztudatban az él, hogy a földgáz ellátás jelentős szűkülése eredményezte az európai energiaválság kialakulását már jóval az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt. Emlékezzünk csak vissza, hogy az oroszok már 2020. februárjától elkezdték csökkenteni a szabadpiaci értékesítésre felajánlott mennyiségeket – a szerződéses alapon exportált gáz maradéktalan leszállítása mellett – ami a Covidból kilábaló és gyors gazdasági növekedésbe kezdett Európában gázhiányt és árnövekedést eredményezett. De ez a gyors gazdasági növekedés – 5% fölötti átlagos GDP növekmény az EU27-ben – a kőolaj-felhasználás növekedését és kiváltotta, hiszen nőtt az ipari-mezőgazdasági termelés, a szolgáltatások igénybevételének szintje visszaállt a Covid előtti szintre, és mindez a szállítás és fuvarozás felfutását is magával hozta. Ezzel a tempóval nem tudott – vagy rossz nyelvek szerint nem akart - lépést tartani a kőolaj kitermelés. Egyrészt a Covid miatti hosszú gazdasági lejtmenetben sok kisebb-nagyobb olajcég beszüntette a működését, sőt tönkre is ment, másrészt az OPEC országok vonakodtak növelni a kitermelésüket, próbáltak valamennyit visszapótolni a Covid miatt kiesett bevételeikből.

Ennek az eredménye az lett, hogy az irányadó Brent típusú olaj ára 2021 novemberére egy év alatt megduplázódott. Ekkor, az 500 Ft-os benzinár elérésekor vezette be a kormány az üzemanyag árstopot. Az intézkedés a nagykereskedők számára először nem volt különösebben fájó lépés, hiszen ekkorra már a kitermelés fokozatos növekedése orvosolta a hiányt, ami az árak mérséklődéséhez vezetett.

Az orosz-ukrán háború kitöréséig a nagykereskedők könnyen tartani tudták a 480-as árszintet, olykor még alá is kínáltak. A háború kitörését követően már a félelem mozgatta a piacot, a Brent olaj jegyzése a 2020 novemberi árszint négyszeresére ugrott, miközben a szankciók hatásait a piac beárazta az eurózóna és a kelet-európai országok gazdasági kilátásaiba. Vagyis hiába december 5-én lépett életbe a nyersolajra vonatkozó embargó és hiába február 5-én fog előre nem látható károkat okozva életbe lépni a finomított olajtermékekre vonatkozó behozatali tilalom – az árazásban a szankciós politika már korábban éreztette a hatását.

A kockázatok beárazásának eredményeként

Miért is fontos ez? Mert a kőolaj elszámolása dollárban zajlik, így hiába tért vissza a kőolaj ára a napokban a háború előtti 2021. novemberi szintre, az erős dollár miatt a benzin piaci ára már meghaladja a 650 Ft-ot.

Közben arról sem feledkezhetünk meg, hogy február 5. után még nagyobb lesz a nyomás az európai üzemanyag piacon. Az első jelek tapasztalhatók, a dízel ára elkezdett elszakadni a benzinétől. A kőolaj lepárlása során típusonként eltérő, hogy milyen arányban keletkezik benzin, illetve gázolaj. Utóbbi részaránya pedig a savanyú orosz olajnál a legmagasabb. Ez a világ legtöbb részén nem okoz gondot, azonban Európában túl magas a dízel járművek száma a finomítói kapacitásokhoz képest, így Európa hagyományosan gázolajhiánnyal küzd, amit az orosz finomítókból pótol.

Eddig Oroszországból érkezett a dízel import kétharmada, ami a teljes felhasználás 10-15 százalékát adja. Ez nagyságrendileg 14 millió hordót jelent havonta. A nyolcadik szankciós csomag december 5-i életbelépésével, az EU ársapkát vezetett be a tengeren szállított orosz kőolajra, ezzel veszélyeztetve az importot. Eddig a MOL a régió üzemanyag ellátását a rijekai, százhalombattai és pozsonyi finomítók eltérő finomítási arányából adódó természetes összedolgozásával elégítette ki. Február 5. után azonban az orosz eredetű nyersolajból előállított finomított olajtermékeket nem lehet exportálni harmadik országba, így például a MOL a magyar ellátás esetében is elesik a pozsonyi finomítója által előállított termékeitől.

Vagyis az üzemanyag ellátás stabilitása a régióban nagyobb mértékben fog függeni a nem-orosz eredetű üzemanyagok importjától jövőben. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a szabályozás nem változik, két hónapunk maradt visszaépíteni a hazai importot az üzemanyag-ellátás biztosítása érdekében.

Miközben Európa egyre inkább a kilátástalanság irányába sodródik, az orosz-ukrán háború kezdete óta a teljes orosz olajexport mindössze 8%-kal csökkent, ugyanis az európai piacról kieső mennyiségek jelentős részét sikerült átirányítani Kína, India és Törökország irányába.

Mi várható a piaci üzemanyagárak újbóli bevezetése után? A kormány próbál megoldást talált arra, hogy más módon ugyan, de kitartson azon politikája mellett, amely a külső negatív gazdasági hatásoktól igyekszik megvédeni a lakosságot. A szerdai kormányrendelet értelmében a MOL extra profitjának a 95%-át elvonja és a rezsivédelmi alapon keresztül valamilyen formában visszaadja a lakosságnak. De mi is ez az ún. extra profit a mi esetünkben? Normál üzletmenetben természetesen egyetlen kormánynak sincs joga egy magáncég zsebeiben kutatnia, amennyiben az teljesíti befizetési kötelezettségeit. Azonban a MOL bevételeinek egy része abból származik, hogy bár az általuk feldolgozott Uráli típusú olaj ára hordónként 25 dollárral alacsonyabb a Brent típusúénál, az abból készült üzemanyagot és egyéb finomított termékeket úgy adják el, mintha az a drágább Brent típusú olajból készült volna. Ebből a MOL bizony extra jövedelmet realizál, ha nem is éppen szépségdíjas a módszer.A Kormány tehát ezt a pénzt fogja a rezsivédelmi alapba helyezni egészen addig, amíg jelenlegi gazdasági körülmények fennmaradnak.

Összességében az ársapka bevezetése tavaly novemberben egy megalapozott döntés volt, 13 hónapos időszaka alatt átlagosan havonta kb. 40-50 ezer forintot spórolt meg az autóhasználó háztartásoknak, ami a teljes időre vetítve hozzávetőlegesen kb. 520-650 ezer forint megtakarítást jelentett ezen családoknak. De az azóta eltelt több mint egy év megváltozott piaci helyzetéből fakadóan, bármilyen meglepő is, megalapozottnak tekinthetjük az ársapka kivezetésének intézkedését is.

A politikai leleményesség viszont a nehéz időkben mutatkozik meg igazán. Akármennyire is nehéz időket élünk és bizonyos intézkedéseket el kell engedni, de néha kurucosan a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni. A MOL-tól elvont 95 százalékos extraprofit a rezsivédelmi alap duzzasztását szolgálja, ami egy másik fronton ugyan, de szintén a magyar háztartásokra nehezedő gazdasági nyomás enyhítését célozza.

Nyitókép: Pixabay