A fölényeskedés viszont egy másik tőke gőgje.
„A megszerzett intellektuális presztízs – legyen megalapozott vagy megalapozatlan, kiküzdött vagy színre vitt – önérdeke nem mindig áll önmagában. Gyakran adódik öncélja: a fölény. A fölényeskedés verbális vagy nonverbális gesztus, retorikai alakzat, mikroagresszió. A fölényeskedés nem azonos az ismeretterjesztéssel, nem azonos a heves intellektuális kritikával, nem azonos az életkorból, a privilégiumokból és/vagy a szorgalomból származó szelíd tudástöbblettel, hiszen mindezek izgalmas és inspiráló dolgok.
A fölényeskedés viszont egy másik tőke gőgje.
Nem éppen magától értetődő, hogy egy baloldalinak elgondolt közegben a fölényeskedésnek hogyan is lenne teoretizálható helye és jelentése. Tehát és lényegében: értelmezhetetlen. Nem megengedhető, hogy potenciális (mozgalmi) résztvevőket némaságba, terek és közösségek elhagyásába vagy elkerülésébe kergessen az az állandósuló gyomorgörcs, az informális vagy nyilvános csuklóztatásnak és megalázásának az a fenyegetése, amelyet mások intellektuális arroganciája, műveltségi fölényeskedése kivált.
Nem lehetnek kevesebben a baloldalon egyéni fölényes tetszelgések miatt!
Mert a fölényeskedés nemcsak a politikai ellenfélre csap le, hanem – még gyakrabban (!), a baloldalon ma alig se értelmezhető pozícióharc jegyében – a szövetségesre is. És ez nem csupán udvariassági, nyelvhasználati vagy vulgárpszichológiai tünet vagy kérdés. Gyakorlati, stratégiai, taktikai, politikai jelentősége van: az intellektuális fölényeskedés ugyanis bénít, megoszt, atomizál, gyengít bármilyen mozgalmat, közösséget, mert egyszerűen megveti annak kevésbé olvasottnak vélt tagjait. A fölény megveti a tömegeket, a fölény arisztokratikus. Így tehát a fölény akkor is romboló és reakciós, ne legyünk naivak, ha adott esetben szókincsében éppen marxizál.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
