Jámboréknak az egyenlőség azt jelenti, hogy amiben ők hiányt szenvednek, azt el kell venni azoktól, akiknek van.
„Rákosi Mátyás valószínűleg csettint egyet minden alkalommal a pokolban, és elégedett arccal vakargatja kopasz fejét, amikor Jámbornak mindenről az jut az eszébe, hogy fizessenek a gazdagok.
Drága a benzin, sok a nélkülöző, keveset keresnek a tanárok? Legyen bármiről szó, azon nyomban kipattan a fejéből a szikra, és gyújtó hangon sziszegi torzonborz szakálla mögé rejtve arcát, hogy ő nem vitte semmire, nem tehetős, nincs vagyona, nincs is rá szüksége, így nincstelenül sokkal hitelesebben hangzik a szájából, hogy minden baj okozói azok, akik nem olyanok, mint ő, fizessék hát meg ennek az igazságtalanságnak az árát.
Ez a végtelenül primitív, leegyszerűsítő látása a világnak szintén történelmi időkbe nyúlik vissza. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának mára teljes mértékben eltorzult, kiforgatott, önmaga ellentétébe fordult kommunista értelmezése az alapja. Ahol a szabadság minden másképp gondolkodó elnyomását, a testvériség pedig a siránkozást jelenti az elmagányosodott emberek atomizált tömegeinek sorsa fölött.
De a legbarbárabb, amit az – eredendően az Isten és a jog előtti – egyenlőséggel műveltek a Jámbor-féle posztkommunisták. Nekik ugyanis az egyenlőség azt jelenti, hogy amiben ők hiányt szenvednek, azt el kell venni azoktól, akiknek van.
Padlássöprés, vagyonelkobzás, veseleverés, kuláklista, B-lista, kitelepítés, raktáros professzorok és professzornak kinevezett segédmunkások. Ez a vége mindig ennek a felfogásnak.
Persze Jámbor azt jól érzékeli, hogy sötét fellegek gyülekeznek Európa egén, egyre nagyobb gondok nyomasztják Magyarországot is. Sokszor elég egy szikra, hogy egy-egy konfliktus oly mértékben elmérgesedjen, ami jóvátehetetlen következményekkel járhat. Éppen ezért kellene megértenie a botcsinálta újbalos forradalmároknak, hogy ne játsszanak a tűzzel. Nem kérünk belőlük.”
Nyitókép: Mandiner/Mártai Dávid
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Egyre több körülmény utal arra, hogy a Tisza Párt kamu előválasztást „rendez”.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
„A budapestieknek tudniuk kell az igazságot” – fogalmazott Latorcai Csaba.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
