Nekem azzal nincsen semmi problémám, hogy egy ellenzéki párt árnyékkormányt hoz létre, sőt, ez egy hatékony módja lehetne annak, hogy komoly szakmai munkával, hiteles és hihető módon dolgozzanak az ország javán, hogy szakmapolitikai kritikákat és azokon túlmutató koncepciót, víziót fogalmazzanak meg, közérthető módon. De nem ez történik, az Árnyékkormány semmi mást nem tesz, mint amit az ellenzék eddig is tett: kritikátlan módon kritizál, lózungokat puffogtat és Orbánt gyűlöl.
Pedig vannak olyan területek, ahol az egyébként kiemelkedően sikeres és történelmi léptékkel is mérhető teljesítményt mutató Orbán Viktornak vannak hiányosságai. Jómagam köznevelésben dolgozom már vagy 20 éve, egyházi fenntartói vonalon. És egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy a legkevésbé sikeres ágazata a kormánynak az elmúlt 3 ciklusban az oktatás volt. Ezen a téren volna pálya az ellenzék előtt, ez nem is kérdés. Az viszont kérdés, hogy miért nem állnak elő értelmes, megfontolandó válaszokkal, hogy a választásokra miért nem készültek egy rendes oktatási programmal. Még egyszer: volt rá 12 évük, hogy elkápráztassák a szakmában dolgozókat és a választóikat. Helyette egy pár oldalas pamfletet toltak az arcunkba márciusban, és az utca embere számára teljesen ismeretlen oktatási miniszterjelöltet »villantottak«.
És most, amikor a tanárok tüntetnek, mit tesznek az ellenzéki politikusok? Szakmai és politikai mércével mérve is pontosan azt, amit eddig: semmit. Bután szelfizgetnek, egészen szánalmasan viselkednek. Láthatóan nem érdekli őket a saját imázsukon kívül semmi és senki, kis túlzással egy értelmes mondatuk nincs, a mondanivalójuk jobbára a pálya szélén álló bekiabálók szintjén van.”