„Novák Katalin mosolyogva pózol Karikó Katalinnal, és arról elmélkedik, milyen büszkék is a hazai magyarok a híres magyarjaikra. Novák Katalin csak azt felejti el hozzátenni, hogy druszája nem önszántából hagyta el a hazáját 1985-ben, hanem, mert nem kapott támogatást az intézet, ahol dolgozott.
Az Elnökasszonynak arról kellene inkább töredelmes vallomásba kezdenie, hogy hány magyar tehetség hagyta el Magyarországot 2010 óta csak azért, mert nem kaptak támogatást!!! Hogy kerülhetett a közoktatás a seftes hóhér, a Pintér markaiba? Hogy lehet, hogy pont a legtehetségesebb, legambíziózusabb és legemberségesebb tanárokat pofozzák? Hogy nézhetik ölbe tett kézzel és cinikus vigyorral, amikor bátor diákok ezrei harcolnak tanáraikért, és a saját jövőjükért?
Miközben Novák Katalin boldogan repked a világok között, Magyarországon nap mint nap alázzák meg a szellem embereit! A legtehetségesebbektől rettegnek, és ezért ott tesznek be nekik, ahol csak tudnak. Díjat már rég nem a teljesítményért osztanak, hanem az intenzív seggnyalásért!
Magyarország soha nem becsülte meg a tehetségeit, viszont baromira büszke volt a hazáját kényszerűségből elhagyott, és aztán máshol kiteljesedett szakemberekre!
Novák Katalin is pont olyan, mint az összes többi közpénzből utazgató és selfiezgető léhűtő, aki görcsösen kapaszkodik a hírességekbe. Magyarország marad, ami volt: a középszer gyűjtőtégelye!”
Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd