Nem fogjuk békésen tűrni, hogy egyházi iskolákat fenyegessenek!

„Őszintén megígértem magamnak, hogy piszlicsáré ügyekkel nem foglalkozom a szükségesnél mélyebben, mert egyszerűen leszívják az ember amúgy is véges energiáit. Egyenesen energiavámpírként működnek a hangzatos, de valójában senkit és semmit sem befolyásoló események. Ilyen Pankotai Lili esete is. Az egyetlen oka, amiért írok róla – nem elsőre, de remélhetőleg utoljára –, mert ennek ellenére is meglehetősen mély hullámokat kavart az eset szülővárosomban, Pécsett. Az csak hab a tortán, hogy Pankotai ugyanabba az iskolába járt, ahová immár jó régen én is: a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába.

Kezdjük rögtön az elején – nem mintha szükséges lenne, hogy a közéletet követő emberek számára különösebben mélyítsem az eset hátterét. Október 23-án a baloldal szervezésében, a baloldal ismert és kevésbé ismert arcaival tüntetést szerveztek a fővárosban. Ennek lebonyolítása, fogadtatása és utóélete pontosan ugyanolyan volt, mint bármelyik, eddig már látott balos demonstrációnak a lebonyolítása, fogadtatása és utóélete. Dobrev Klára hívta utcára az embereket, ott fotózkodott és posztolt minimum 15–16 alkalommal a megmozdulásról minden balos, aki csak mozdulni tudott, végül fő attrakcióként Karácsony Gergely, Budapest balos főpolgármestere is beszédet mondott a színpadon. Nem tudom, Önök hogy látják, de a civil érdekvédelem nekem valami egészen mást jelent. No, és ennek a tüntetésnek volt egyik szónoka Pankotai Lili, a pécsi Nagy Lajos gimnázium végzős hallgatója. Itt hadd végezzek némi további alapozást is.

Elsőként, amikor én az intézmény tanulója voltam, akkor is tele volt Pécs komcsiszimpatizánsokkal. Talán Önök is emlékeznek még rá, amikor a 2002-es választásokat követően egy csalódott voksoló – vagy többen is lehettek, ki tudja – Pécs egyik helységnévtábláját áthúzta és aláírta, hogy Moszkva. Elég nagy szomorúság az, hogy pont a szülővárosom a mai napig egy magát elég komolyan tartó komcsifészek, de ezzel nemigen lehet mit tenni. Elég az hozzá, hogy a kétezres évek elején a baloldallal szimpatizálók igen jelentős része nem íratta a gyerekét egy rendi iskolába. Azért nem, mert semmi keresnivalója nem volt ott. Más világnézet, más vélekedés, más mindennapok, más családi háttér jellemezte az odajárókat, mi értelme lett volna a feszültséget szítani? Akik pedig mégis így tettek, azok tudomásul vették, hogy az intézmény világnézetileg nem semleges iskola. Hogyan is lehetne az? Soha nem felejtem el drága osztályfőnököm első órán nekünk átadott levelét, amit rajtunk keresztül szüleinknek címzett. Ebben sokkal szabatosabban, de ugyanezek a gondolatok szerepeltek, a világnézetileg nem semleges kitétel pedig egészen konkrétan ugyanígy.”

Nyitókép: Mandiner Archív