Lehet, hogy Magyar Péter a kormányzás DJ Otija, de akkor Orbán MC Isti volt

„Számtalan ilyen pszeudoeseményt szervezett nekünk a Fidesz az elmúlt 16 évben – elég csak a kormányinfókra gondolni, ahol Gulyás Gergely mindenre azt válaszolta, nem tud róla semmit, nem volt ilyen, vagy ha volt, sose hallott róla, és mindezt pusztán azért, hogy a kormány fenntarthassa a látszatot: legalább valamennyire még normális kapcsolatot tart fenn a médiával.

Felhúztak egy egész fideszes pszeudovalóságot. Elüldözték a CEU-t, bevezették, aztán megszüntették a vasárnapi boltzárat, harcoltak Soros György ellen éveken át, Magyarországon kihelyezett, kék óriásplakátokkal üzentek a migránsoknak és a végtelenségig lehetne folytatni a sort olyan politikai húzásokkal, amiknek – különösen a mából visszatekintve – az égvilágon semmi értelmük nem volt, csak az, hogy a kormányról, és különösen a cselekvő, aktív kormányról beszéljenek az emberek. Száz- meg ezermilliárdokat szórtak el politikai kommunikációra annak érdekében, hogy létrehozzák ezt a saját univerzumot, amiben Orbán harcolni megy ki az EU-csúcsokra, amiben ukránok akarják szabotálni Szerbiában a magyar energiaellátást, amiben mi állítottuk meg a migrációt, amiben Tiborcz István egy átlagos és tisztességes vállalkozó, Mészáros Lőrinc pedig egy self-made man, amiben Hatvanpusztához semmi köze a miniszterelnöknek.

Orbán sok támogatója és a politikai zsenialitása előtt rettegve fejet hajtó ellenzékiek jelentős része is ezt a pszeudovalóságot hitte Orbán Viktor politikai víziójának, a nagy képnek, ami csak távolabbról nézve látszik igazán. Mára kiderült: nem átfogó vízió volt ez, hanem csak egy nagy halom hazugság egymásra dobálva. Mindegyik egyetlen célt szolgált: megnyerni a pillanatot és hatalomban maradni.

(...)

De amellett, hogy a pszeudovalóságuk megteremtése érdekében ennyit kommunikáltak, a saját hatalmukról és a rendszer természetéről szóló nyílt kommunikációtól a legteljesebben elzárkóztak. Orbán Viktor lehozott 16 évet miniszterelnökként úgy, hogy egyáltalán nem adott hosszabb interjút valódi, független médiának, kulcspolitikusokat volt lehetetlen megszólaltatni éveken át. A neki nem tetsző kérdésekben a hatalom feltörhetetlen hallgatásba burkolózott.

Ezzel párhuzamosan igyekeztek ellehetetleníteni és elbizonytalanítani minden, tőlük független állampolgári kezdeményezést, amivel a magyar választók a saját sorsukra próbáltak hatni. Fenyegetésnek állították be a tőlük független civil szervezeteket, legyen az egy akkugyárépítést akadályozó anyaegylet, környezetvédő csoport vagy klímaaktivisták. És el is érték, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb része lássa kockázatosnak a civil szerepvállalást, hogy egyre kevesebben merjenek nyíltan ellentmondani vagy akár csak kérdezni is. Mindent megtettek azért, hogy a magyar választók a politikát valami halandó ember által befolyásolhatatlan szférának lássák, hogy visszariadjanak tőle, és ezzel minden lényegi döntést a kormányra bízzanak. Hogy vésődjön bele a lelkükbe: úgyis minden mindegy, mert a kormány leválthatatlan.

Egyelőre a legfőbb különbség Orbán és Magyar kormányai között pont ez, hogy Magyar Péter nemhogy visszariasztaná az embereket a politika érdemi megvitatásától, még kifejezetten buzdítja is a választókat a közügyek követésére, a nyilvános szerepvállalásra és az önszerveződésre.

(...)

De ha a politika kommunikáció, akkor nemcsak a politikusról, hanem a választókról, azaz a közönségről is rengeteget elárul. Ez a kép pedig már nem túl szívderítő. Magyar Péter választókról alkotott képe ugyanis – ha nem is mindenben, de – több dologban átfedést mutat Orbánéval.

Az elmúlt két évtized magyar kormányai rengeteg kárt tettek a magyar pszichében. Orbán legszörnyűbb öröksége is az, hogy a saját hatalomban maradása érdekében leprogramozta a Fidesz ideális szavazóját és alattvalóját, A Magyar Embert, Aki Megköveteli A Tiszteletet. Magyar Péter és a Tisza sikerének egyik alapja, hogy a korábbi ellenzék hozzáállásával szakítva meg sem próbáltak szembehelyezkedni az orbáni szavazóval, nem próbálták megváltoztatni, hanem elfogadták, hogy ez az orbáni program fut a magyar társadalom számítógépén, tehát a siker érdekében ennek megfelelően kell politizálni.

Jól látszik ez azon, ahogy Magyar Péter a rezsicsökkentésről beszélt. Soha nem kérdőjelezte meg az intézkedést, még a nyári energiaválságban is a fenntartását ígérte. Persze előtte volt az elkerülendő példa: Márki-Zay Péter, az ellenzék korábbi miniszterelnök-jelöltje a 2022-es választási kampányban véletlenül többször is kimondta a valóságot a rezsicsökkentéssel kapcsolatban, „népbutításnak” és felelőtlen lépésnek nevezte, és azt mondta, az a baj az ilyen intézkedésekkel, hogy „könnyű őket megígérni és bevezetni, de rendkívül nehéz megszüntetni”. Sőt, azt mondta, a rezsicsökkentés helyett jobb lenne spórolni és épületenergetikai korszerűsítéseket végrehajtani. Meg is lett az eredménye, a fideszes médiabirodalom lecsapott, A Magyar Ember, Aki Megköveteli A Tiszteletet pedig büntetett.

A kampányidőszakban ugyanígy elemezgette mindenki, mennyire jól is teszi a Tisza, hogy semmit nem mond a Budapest Pride betiltásáról, hogy Magyar Péter „nem sétál bele a Fidesz csapdájába”, azaz: nem áll ki nyilvánosan és határozottan egy vegzált és elnyomott, különösen sérülékeny magyar kisebbség mellett. Hiába, ezt követelte a politikai racionalitás, máskülönben kíméletlenül büntetett volna az orbáni program.

A fideszes hatalomgyakorlást a legtöbben populizmusnak nevezték, vita maximum azon volt, milyen populizmus. A populizmus egyszerűen összefoglalva a nép fogalmának abszolutizálása és annak szembeállítása az elittel vagy elitekkel, miközben ebben a harcban a populista politikus minden erejével igyekszik a nép védelmezőjeként feltűnni. Nagyon úgy tűnik, a 21. században, főleg Európának ezen a részén kizárólag a populista politika lehet sikeres, ami nem sikeres, az általában azért nem az, mert nem eléggé populista. 16 év Orbán után a magyar választók jelentős része el is várja, hogy a politikus legyen populista, ez Orbán szellemi hagyatéka, ez az orbáni program.

Magyar Péter populizmusa sok tekintetben más, mint Orbáné, de attól még populizmus.”

Nyitókép forrása: Facebook