Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

Akik nehezen fogadják el, erkölcsi kérdésnek tartják, hogy a Fidesz-támogató vagy valamilyen szinten együttműködő értelmiségiek most megtartsák a pozíciójukat.

„Azt gondolom, hogy azok jelentős része, akiknek a történetére most kíváncsiak lennénk, miért tartották elfogadhatónak az együttműködést a hatalommal, ilyen. Mintegy belesodródtak, apránként, felkínált lehetőségenként. Aztán nem volt más lehetőségük, mint hogy ideológiailag legalább külsőleg igazodjanak, ha már kitartottak. És most egy nehezen belátható folyamatot szeretnénk tisztázni velük, amellyel talán ők maguk sincsenek tisztában. Meglehet, a Fidesz értelmiségi támogatói között is sok ilyen ember van, aki észrevétlenül igazodott, és ugyanilyen észrevétlenül fog igazodni egy másik rendszerhez is. Természetesen nem ők vannak előtérben, hanem az ideológusok, de valószínűleg ők vannak többen.
A magyar értelmiségi térben van egy erős csoport, akiknek már 2010-ben az identitásukhoz tartozott a Fidesztől való távolságtartás. Akik eleve ellenzékiek voltak, és aztán megszenvedték a Fidesz-rezsimet, amely büntette, fojtogatta ezt az értelmiségi ellenzéket. Ők azok, akik nehezen fogadják el, erkölcsi kérdésnek tartják, hogy a Fidesz-támogató vagy valamilyen szinten együttműködő értelmiségiek most megtartsák a pozíciójukat. De az szerintem nem feltétlenül jó, amikor az identitásodhoz tartozik a politikai választásod. Én mindig arra buzdítottam, hogy érzelmileg váljunk le a politikáról, mert különben gyarmatosítani fogja az életünket és megmérgezi az egymással való kapcsolódásunkat. Ezt így gondolom már harminc éve. Nem vagyok vele népszerű értelmiségiek között, de mit csináljak, ha így látom?
Tehát én együtt tudok érezni azokkal, akiknek nem volt identitásuk a "soha Fidesz" 2010-ben, és nem határolódtak el azonnal az új hatalomtól, egyszerűen csak a maguk hétköznapi életében élték a maguk hétköznapi választásait.”
Kapcsolódó vélemény
A sorozat arra kért magyar írókat, hogy írják meg egy történetüket valamiről, amit bánnak, ahol másként döntenének.
Kapcsolódó vélemény
Aki nyilvánosan beszél a saját bűneiről, a legtöbb esetben egyszerűen hazudik... Társadalmi szinten semmiféle önvizsgálat nem képzelhető el, még személyes szinten is igen ritka jelenség. A társadalmi méretű önvizsgálat szintén ócska hazugság, de legalábbis orbitális csúsztatás.
Kapcsolódó vélemény
Nyitókép forrása: Facebook

