De amint a káromkodásnak és a trágárságnak funkciója van, úgy van az efölötti álságos szörnyülködésnek is”
– fogalmaz Tóta W., aki szerint „jelen politikai helyzetben, tekintettel a már felidézett tévéműsorra és általában a kormánypárti nyilvánosság éjsötét aljasságára, ezt röviden farizeusságként írhatjuk le”.
A tüntetéseől azt írta, a düh természetesen célpontot keres, de nem kell sokáig keresni,
hiszen tudjuk, kiknek köszönhető nemcsak a tragédia, ami diákot, szülőt és tanárt egyaránt sújt, hanem az egész rothadt, felgyújtandó rezsim”.
Káromkodni, az a minimum. És meg kell találni annak a módját, hogy belőlük is felszakadjon a fájdalom: ez egyelőre a totális sztrájk. Lássuk végre, hogy énekelnek, amikor nekik fáj!” – zárta.